Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1856

11 dozván fürteikben, — szívükön pedig a haza iránt teljesített kötelem édes öntudatát . . . Kazinczy akará, hogy a vár kertje tartsa fön ottléte emlékezetét. Egyik séta alkalmával tehát önmaga egy ailantliusz kérgére Guzmics bötiijét, egy nyáréra az Endi'eét, egy gledicsiára önnön nevét metszé fel. — Crescetis arnores! mondá elkészülve munkájával. Ivlopstok nem tartá magános és öreg esztendeihez illetlennek egyegy fát avatni a maga és azok neveire, kiket szerete mely igen nem boldog, a ki mindig bölcs! April 13. Kazinczy bucsut mondott kedves Guzmicsának s a nála feledhetlenné lett pannonhegyieknek. Szépen bebizonyíták Sz.-Benedekrend tagjai Guzmics iránti vonzalmukat és szeretetüket, midőn őt Nóvák Chryzosztom elhunyta után 1829jan. 15. a föapáti méltóságra a harmadik helyre elválaszták. 1830. éneklé meg Pannon századjait hatosokban Kovács Tamás föapát fényes bcigtatása alkalmával. Ugyanazon évben életbe lépvén a magyar tudós társaság, Guzmicsot jeles irodalmi érdemeiért nov. 17. nyelvosztálybeli negyedik vidéki rendes tagnak választá. S ekkor adá ki Magyar Athéneonját öt énekben a fölállított magy. tud. társaságra. Énekei: 1. a Nemzethez, 2. Ferenc, 3. Ferdinand királyainkhoz, 4. a Nádorhoz, 5. az Alapítókhoz, egészen liellenszellemben. S pannonhegyeni tanárkodásának s munkás életének már már 17. évét vala betöltendő, midőn a világ zajától elvonult, csupán könyveinek élő, s csupán irodalmi barátaitól ismertetni kivánó szerény tudósnak érdemlett kitüntetés jutott. Ugyanis Kovács Tamás főapát, méltányolva a jeles tag tanári fáradalmait s sok oldalú irodalmi munkásságát öt 1832 bakonybéli apáttá nevezé. S ugyanazon év okt. 14. csendesen de szívrehatóan igtattaték be apáti székébe, szép és lélekemelő beszédet tartva a néphez, kérve az Istent, hogy szép szándékai kivitelére erőt engedjen. S evvel kezdődik tudományos életének harmadik korszaka. A kies fekvésű Pannonhegyről Bakony rengetegébe költözik tehát a derék férfiú, az erdők és hegyek csöndes magányába vonul érzelmeivel s dús fantaziájával a költőileg hangolt kebel. — A hely- és rangban változottnak változatlan maradt jelleme, bánásmódja mint az előtt nyájas, szelid sőt kitünőleg leereszkedő volt; s a magány, melyet más megérdemlett, tisztes nyugalmul tekintett volna, reá nézve munkásságának uj forrása lőn. Még azon évben, melyben apáti székét elfoglalá megindította az „Egyházi Tár" cimü folyóiratot évenként két füzetben, 1838-tól fogva azonban többek javaslatára havi füzetekkel váltatott fel. Ama meleg lélek, melylyel az emberiség szent érdekei iránt elvolt telve, bélyegzi őt itt is mint szerkeztőt. Az egély és ennek hü őre és tanítója az Egyház ihlették kebelét és tollát, ezek adák ajakára ama tettetlen, mert szívfenékröl jött, szavakat, melyekkel magyar népe szivébe utat keresett, hogy az itt ott netán gyöngén lobogó, vagy tán egészen ellobbant hitélet fáklyáját föléleszsze, s fölépítse közöttük a sokhelyütt rongált erkölcsi épületet a hitnek rendíthetlen sziklái — a szeretet drága kövei — s az égi re-