Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1855

4 egyháznagyok közöl legelső bibornok segédkedése mellett, kinek is később a várat adományozá, megújítója; azonban annak hajdani fényét többé vissza nem adhatá; ártott az is, hogy utána következő királyaink többé nem Esztergomot, hanem Visegrádot, utóbb Budát választák lakhelyül maguknak. 1304-ben cseh Venczel a Róberthez szított Gergely érsektől, ki ellene elől pór álruhában alig menekülhetett, a várat drágaságaival együtt elfoglalá; ekkor a főkáptalan is sokat vesztett, de veszteségeit Venczel, Albert várparancsnok által megtéríté. — A folytonos trónviszályokozta belvillongások, mik egymást fölváltva követték, Esztergomnak szinte csak ártottak, s azt újra fölvirágoztatni nem engedék. Majd Csáki (Trencsényi) Máté sarczolta (1312) Mátyás érsek alatt, majd Stibor, Zsigmond hive, Kanisay János érsek korában (1403) zaklatá azt. 1440-ben ismét káros viszontagságoknak néze eléje ez őshely Albert özvegye Erzsébet alatt, de melyek tartós békével végződtek Ulászló alatt; főtényezői ez eseményeknek a nagy Hunyady János és Zéchy Dénes biboros érsek. — 1471-ik év vége felé uj veszélyek fenyegeték Esztergom városát s a várt; de, noha a Corvin Mátyás király és Vitéz János érsek közti fájdalmas egyenetlenségek *) a sokérdemü főpap méltóságát, s székhelyét megingaták, s az ezen viszályból eredett bú és szégyen magát a főpapot, a kornak eme nagyobbrendü csillagát kora sirba hajtották **); még is a tornyosuló sötét fellegek Esztergom egéről elvonultak, s a vár és város a középkor igényeinek megfelelőleg díszlett. Ez időszaktól a mohácsi vészig lefolyt fél- század Esztergomra nézve nyomtalanul folyt le. — A mohácsi gyászos események után, mik alatt Szálkán Endre esztergomi érsek is elesett, a vár János királynak az általa egri püspökből esztergomi érsekké emelt, pártjabeli Várday Pál alatt; a város ellenben I. Ferdinand királynak hódolt, míg ez utóbbinak néhány napi ostromára a vár s az érsek is magát megadta, — 1529-ki augustusban Várdayt már Szolimán részén látjuk; ennek Bécs alatti tervei meghiúsulván (1530) Várday a törökkeli szövetkezést megunva, Ferdinándnak szoros és tántoríthatlan hive lőn, miért János haragra gyuladván 1532-ben Gritti vezénylete alatt a várt ostrom alá vette, de Liskán Tamás és Horváth Bertalan ritka, egyetértő ellenállása Grittit visszavonulásra kényszeríté. — Az 1534-ki békekötésnek egyik föltétele vala, hogy Esztergom kulcsai Bizantzba küldessenek; de Szolimán Azsiábani belzavari miatt távol lenni kénytelenítetvén, Ferdinand parancsára Várday a várt Liskán Mártonnak átadni kénytelenült; azonban nemsokára (1543) a hadával visszaérkező Szolimán visszakövetelé azt. Heves ostrom és védharcz fejlődőt ki; az őrség derekasan viselte magát, de számra megfogyva és segélyt nem reméllve a várt végre feladta **'"'). — 1594-ben Mátyás főhg. és Pálffy csellel élve a várt bevették, de Sinán közeledő hadától tartva idején visszavonultak ****); az ez évi csata alkalmával itt esett el mindkét czombján kapott sebei következtében gr. Balassa Bálint jeles katona s m. költő egyszersmind, ki korától magyar Pindárnak nevezteték f), *) Katona Hist. Reg. XV. 262. stb. lap. **) Horváth M. a magy. 1844. III. k. ***) lásd Istvánffy „R. Hungarici História" p. 173 és 176. ****) Palugyai i. h. f) Ferenczy Zs. Jakab „Magy. irod. és tudom, története 111 1. — v. ö. Tslvánffi R. H. H. 407. b.