Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1854

11 férfiú között létezik, s mely a kül magatartás, társalgás, érzés, és beszéd momodorán önkényt szembeszökik. Mily máskép hangzik vissza egy művészileg hangolt kebelben akar a fájdalom, akar az öröm szózata! Mily máskép szövi ez gondolatai és érzelmei fonalát mint a közönséges ember! Egyetlen fűszál mit más gondatlan lábbal tapod, egy bimbajából kiburkolódzott virág, egy alkonyi szellő, mely a fák gályáin suhan át képes a legtanulságosb gondolatok és érzelmek egész forrását megnyitni nála. Homérról a költészet atyjáról mondják^ hogy egy fű vagy fa elsorvadását sem nézheté soha némi benső illetödés nélkül, — se gyöngéd érzelmű férfiú vala képes létre hozni a müvet, mely a müizlés annyi viszontagságai, az itészet annyi meghányása után az idő rostáján át nem hullt, sőt mindeddig a müszépség utó nem érhető példánya gyanánt tartotta föl magát — értem itt többiek mellőztével az Iliast, mely a felsőbb osztályok tanulóinak oly kellemes olvasmányul szolgál. Azért kedves ifjú! még egyszer mondom, kedveld az ihletett kebel jó irányú termékeit, s tanuld meg társaságukban a soha undort vagy unottságot nem okozó, fönsőbb rendű élvezetet. . . Hiába nyújtja annak az élet az ö kincseit, a ki azokat csupán az állatok durva modorával tudja éldelni Bövelkedése közepett éhezik ő, s terhére válik a legterjedelmesb örökség, ha egyszer megszűnt a csakhamar kielégített érzékiségnek eszköze lenni. Sötét örvény az ö életvége, melybe ő félénken s reszketve tekint, mig a muzák kedveltjeiket a tiszta öntudat boldogító érzelmei — s a halhatatlanság fönséges eszméjével ringatják át a túlvilágra. — — Azonban a mi czélszerüen kifejlesztve és használva üdvös, az irányt vesztve, vagy visszaélés által kártékonynyá \álhatik. És ez ugy van a képzelmi tehetséggel. Hivatása lenne ismereteink körét mindig több s nemesebb szerzeményekkel gazdagítani, az embert eszmékről uj eszmékre vezetni. S megfelel e hivatásnak addig, mig képeit az értelem fölügyelete alatt alakítja. De ha annak szózatát megveti, akkor a lélekben a leggyászosb anarchiát, az azt követni szokott fölforgatások és rendetlenségekkel idézi elé. Nem tájékozhatja magát ilyenkor csalhatatlan elvei után az elme, meggyőződése s törekvéseinek öntudata elhomályosul, s elé áll ama kórállapota a léleknek, a rajongás; midőn valaki kedvencz eszményeit, s valósíthatlan álmait valósíthatóknk hiszi, sőt mi több, azokat a való tárgyakkal fölcseréli; s aképzelődés, midőn képzeleteit a tapasztalat törvényeivel párhuzamolni elmulasztja, s ébren álmadozik. Képzelődés p. ha valaki előszeretete s vágyaitól eltántorítva, valamely vállalat elsültél teljes bizonyossággal előre megmondja a nélkül, hogy a körülményeket fontolóra venné, melyek tán a tapasztalat tanúsága szerint épen az ellenkezőt eredményezik. Hivatása lenne a képzetemnek, kedélyünket nyájas játékaival földerítni — s hányszor burítja azt el! Hány életvirág hajlott el időnek előtte a sír homályába, melyet képzelt bajai s betegségei vittek oda ? — Hány sziv gyötrődik