Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1854

10 mar elgőzölgő indulat, vagy szenvedélymámor azokat teljesen háttérbe szoríthatná ; sőt e netáni ballépés csak fokozni fogja bennünk az említett fensöbb rangú élvezetekhezi ragaszkodásunkat, önkárunkon tapasztalva az utóbbiak hiábavalóságát és hamar mulóságát. — Azért kedves ifjü! soha meg ne szűnjék benned a jó irányú szépművészeti remekek iránti lelkesültséged és vonzalmad, a kegyistennök soha se távozzanak oldalad mellől. Nincs életkor, nincs pá'yanem, melyhez azok oda nem illenének, nincs helyzet, melynek örömeit ne növelnék, vagy keserűségét ne enyhítenék. A római szónok szavai szerint, e termények táplálják az ifjú lelkét, ezek gyönyörködtetik az öreget, a boldog helyzetet ezek teszik tetszetősbé, s elviselhetőbbé a balsorsot, virrasztanak, utaznak velünk, el nem hagynak foglalkozásaink között. Valóban ha eltekintünk a szépmüvészetek terén, mind ugyanannyi fönsőbb régiók illatával áradozó virágok azok, érdemesek, hogy mindegyikét kebelünkre tűzzük, ha e munkára a hamar lefutó életesztendök s a hivatalos elfoglaltságtól hátra maradt kevés idő elégségesek volnának. Mily gyönyörködtető, mily szivemelö cgy avatott költő ajkairól hallani az ihletettség szavait, mily élvezet, az áthatott szónok majd állító, majd czáfoló indokaitól, s áradozó hevétől illetődni! hát még azok nyelvén beszélni és érezni tudni! Mily kellemes látvány egy Canova márványdarabjain, egy Rubens vásznán bámulni a művészet tökélyfokát! Des Malers Kunst erschafft den Menschen noch einmal, Verewigt die Gestalt, giebt durch den Farben Wahl Dem Lächeln, jenem Ernst, dem Alter, jenem Jugend, Entblösst uns jenes Herz, und malt uns seine Tugend. Der itzt lebt, den sieht einst die Nachwelt vor sich stehn, Und sieht ihn so genau, als wir ihn selbst gesehn. Der Maler lässt den Greis am Stecken kraftlos schleichen, Uns ist, als hörten wir den Greis vernehmlich keichen. Wenn der

, den Unglück quält, im Bilde trostlos weint, Fühlt unser Mitleid das, was er zu fühlen scheint. Ein fröhlich lächelnd Bild zwingt uns, dass wir uns freuen: Wen rührt nicht diese Kunst durch ihre Zaubereien ? ... . mond a szép keblű Gellert. — Egyik műremeken ez, másikon más gyönyörködtet, és oktat — igen oktat; mert az ezeken elömlő öszhangzat, rend, arány, kellem fogalmai észrevétlenül is átszivárognak lelkünkbe, innen erkölcseink, s magunkviseletébe; s iparkodni fogunk megtisztult Ízlésünknél fogva, elsajálítni mindenben a nemest és illemest, s levetkőzni a nemtelent és illemtelent. Mert lehetséges volna-e, hogy ama nemes, gyöngéd és nagylelkű érzelmek olvasása- vagy szemléleténél, miket e mütermények kifejeznek, illetetlenül maradna kebelünk ? Lehetséges-e érezni a napsugárt s föl nem melegedni nála ? . . . Innen a különbség, mely egy kimívelt, és ízlését elhanyagolt