Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1851

4 hogy azon szent irány, mellyel fiaitok boldogítása miatt az életét nem kémélö tisztes tanítói kar azoknak kitűz , megbocsáthatatlan hibátok által el ne tévesztessék. Titeket pedig, egyházunknak és honunknak édes reményei, tanuló ifiak! arra figyelmeztetlek : hogy a' nyilvános tanintézeteket, mint sóhajtva kívánt boldogulástok' műhelyeit kitűnő tiszteletben tartsátok : minthogy azokban, ha valódi szándéktok vagyon, nemcsak tudós, de erkölcsös emberekké is válhattok. Milly módon sikerüljön ezen fönséges kettős czél elérése, érthetöleg és röviden fogom megfejteni, csak szavaimat figyelemmel kövessétek. Magyarázni kezdvén, mi okkal móddal tehessen az ember szert az iskolákban nagy tudományra, felteszem az ifiúban a' fogékony észt, melly nélkül a' Músák titkaiba beavattatni lehetetlen; felteszem a' tudvágyat, mert olly hidegkeblü ifiúnak, ki a' tudomány iránt előszeretetet nem mutat, kinek mindegy, akár tudjon valamit, akár nem, azt szeretném tanácsolni : arra szánja magát, mire magában hajlamot érez; felteszem az anyagi tehetséget is kíilömbféle kellékek megszerzésére, mellyek hiányában czélja kivivására sikeresen nem működhetnék. Kinek pedig mind a

1 térmészet, mind a

1 szerencse elegendöképen kedvez, annak, miszerint nemes törekvése ösvényén jól haladhasson , mindenek előtt ismételve javaslom : hogy a' henyélést szivéből gyűlölje és kerülje, mert a" henyélés az ifiút minden rosszra hajiondóvá teszi. Fontolja meg, miért szegődött a' Músák táborába? hogy tanuljon, hogy tudjon. Fontoljameg, mennyivel szebb és dicsőbb dolog légyen tudóssá lenni, mint tudatlannak maradni. Fontoljameg, hogy Isten előtt a' lomha mind a' haszontalanul kihányt költségről , mind a' visszavarázsolhatatlan időről szigorú számot •