Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE NÉPE - Népszokások - Új esztendő - Vízkereszt - Hamvazó szerda. Kakas nyakazás - Tyúkverő

Esztergom vármegye Tnépe. 79 tatja ; a nagykontyos asszonyok hamar kopaszodnak. Lábukra pedig, ha ünnepnap vagyon, magas fasarkú piros csizmát húznak, ez a „tiklis csizsma"; ha a sarok alá felhajtott patkó végén 4—5 csörgő karika van, a talp alatt, akkor „tiklis csizsma csergő-csikorgóvá". Hétköznap azonban egyszerűbb feketebőr csizmában mennek ki, de ezen is ott kell lenni legalább a ,,tőzés"-nek, a sárga kivarrásnak. Odahaza pedig „ebelasztyi" (everlasting) szövet félczipőt viselnek. Ennek a módisabb fajtája a bársony félczipő, lakkal czifrázva. A férfiak ruházata egyszerűbb. Olyan, mint a magyar földmívesé általában. Fekete vagy barna szövetből magyaros, testhezálló ruhát viselnek. Kerek kalapot, ránczos vagy símaszárú bőrcsizmát. Télen azelőtt gubát hordtak, ma már posztókabátot. A vármegye népének sajátságos, külön elemekből előállott képe, szokásaikból, ünnepi és más mulatságaikból tűnik ki legjobban. E tekintetben is aránylag elég sok eredetiség és ősi hagyomány maradt meg máig, s csak épen a mi napjainknak átalakító hatása törli le az antik patinát életükről. Az esztendő első napjának régi népszokásai már elkoptak s ha voltak is hajdan, ma semmi különös nincsen. A rendes téli vasárnap víg hangulatát az újév szerepe azért erősen befolyásolja, különösen a gazdaságokban. De a cseléd és gazda közötti kölcsönös köszöntés napja már karácsonykor meg volt. Vízkeresztkor a csillagot csak elvétve hordják, a három királyok Kesztölczön és vidékén még járnak, de a vármegye nagyobb részében róluk, s a hozzájuk tartozó verses mondókákról keveset tudnak. Annál színesebben, zajosabban és régiesebben folyik le a farsang. Érdekes szokás a hamvazó-szerdai kakasnyakazás, a sváboknál. Hamvazó szerdán a templomi hamvazás után összegyülekezik az if júság és megindúl házról-házra, míg egy kakast nem szereznek. Gyakran ajándékba kapják valamelyik tréfára kész gazdasszonytól, de sokszor pénzen kell venniök. Mikor a kakas megvan, kimennek vele a falu végén egy szabad térre, s nagy mulatság közben beássák a kakast nyakig a földbe, úgy hogy csak a feje van ki. Erre karikába állanak a kakas körül a legények. Egyikük, mint rendező, előszólít közülök valakit, s a kakashoz vezeti. Ott beköti a szemét kendővel, s elvezeti 10—12 lépésre, akkor háromszor megfordúl vele, s egy hosszú kardot vagy kaszát ad a kezébe s felszólítja, hogy fejezze le a kakast. A legény elindul, számlálja a lépését, s mikor azt hiszi, odaért, megpróbálja lekaszálni a kakast. Ha eltévesztette az irányt s nem talál, akkor kinevetik s két vagy három próba után fizetnie kell. így megy sorba minden legény, míg valamelyiknek nem sikerül a dolog. Ekkor a kakast kiássák a földből s nagy diadallal viszik valamelyik kiszemelt magánházba, vagy a korcsmába, megsüttetik, s hatalmas dáridót csapnak a begyűlt pénzből s az egész mulatság hőse az ügyes legény lesz. így van meg ez a szokás az összes német falvakban, Dorogon, Csolnokon, Kirván, Leányváron. A magyar faluk is átvették a szomszédságban, de ők már tisztán csúfságos komédiának tekintik az egészet, így Tokodon, a hol nem is hamvazó szerdán tartják, hanem valamelyik farsangi napon, és tyúkverőnek mondják. A tyúkverő külömben a lakodalom utolsó szakasza volt. A násznép a lakodalom után való reggel fölkerekedett és persze a férfi-tagjai sorra járták az összes vendégeket, a kik előtte való nap ott voltak. Esznek egy falatot, tánczolnak egy fordulót és tovább mennek. Reggel hét—nyolcz órakor kezdték s délre ért véget a tyúkverő. A mai tyúkverő Tokodon egészen más és a balázsnapi tojásszedéssel összeolvadt kakasnyakazást híjják így. A mulatság időpontja is megváltozott. Se nem Balázskor, se nem hamvazó szerdán, hanem akármelyik farsang vasárnap, esetleg hétköznap tartják. Féligmeddig iskolai ünnepély volt, kivált azelőtt. A tojást a rektorhoz vitték, a ki a három-négy kosár tojásból nagy lakomát csapott s a „diákoknak" tánczmulatságot rendezett. Az iskolásgyerekek csoportosan járták be a falut s a mai öregek fiatalkorában a következő mondókával kérték a tojást : „Dignum, dignum, leveleus laudesz, — kumpesz, dibi, turomfúrom gyermőre. Agvjanak kóbászt, hadd fonnvam be a pallást. Ha nem adnak, úgy ugrálunk, mint a mónár tyúkjai." Az összeszedett sok kolbászt, oldalast a tanítóhoz viszik s ebből telik ki a lakoma. „A mester megfőzi, az első diákok urizálnak, a kicsiknek nem jut." Most is tartják, de ma már egyszerű iskolai mulatsággá lett s a gyerekek hazulról visznek pénzt a költségekre. A lármásabb Népszokások Új esztendő. Vízkereszt. Hamvazó szerda. Kakas nyakazáe. Tyúkverő.