Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Köbölkút - Kőhídgyarmat - Kural

45 . Esztergom vármegye községei. tani nagyobb birtokosai herczeg Páljfy Miklós és Bródy Samu dr. örökösei. Református temploma 1787-ben épült. 1874-ben nagy tűzvész volt itt, mely tizenhárom épület híján, az egész községet elhamvasztotta. Határához tartoznak Arad és Szélhordta puszták. Dűlőnevei közül Sárradülő elnevezés állítólag onnan ered, hogy valamikor ennek a helyén tó volt, úszó szigetekkel. Postája, távíróés vasúti állomása Köbölkút, legközelebbi hajóállomása Dunaradvánv. Köbölkút, magyar kisközség, a Párizs patak mellett, 316 házzal és 1988 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Határa 4624 kat. hold. A XIII. század közepén a Torda nemzetség birtoka, a melynek egyik tagja, Péter 1245-ben Köbölkúti néven fordul elő. 1299-ben a Hunt-Pázmán nemzetségből származott András comes fia, Iván birtoka. 1332—37-ben már plébániája volt. 1355—60-ban Köbölkúti László fiai, Jakab és János szerepelnek itt. 1531—1532-ben a Báthoryak birtokában találjuk. 1541-ben Macedoniay Miklós özvegyét, Istvánjfy Annát és fiát, Pétert zálog czímén beiktatják Köbölkút részeibe. 1549-ben Báthory Andrásé. 1593-ban a török hódoltsági falvakhoz tartozott : ekkor 11 portája volt. 1609-ben Keglevich István birtoka ; ekkor 8 portát írtak itt össze, míg 1647-ben 7% portája volt. A felszabadító háború folyamán elpusztult ; 1696-ban ismét benépesült. Ekkor Bottyán János birtoka, a ki a barsi Bessenyőből és Kisújfaluból telepített ide jobbágyokat. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a gróf Pálfjyak dévényi hitbizományához tartozott. Szent Jakab tiszteletére emelt templomát 1747-ben újították meg. Az 1701. évi egyházlátogatás alkalmával már volt iskolamestere is. 1848 előtt a herczeg Páljfy család földesúri hatósága alá tartozott. Jelenlegi birtokosa herczeg Páljfy Miklós. A községben van Brutsy János téglagyára. Határához tartoznak a Belső major, Párizs és Szedres puszták. Postája, távíró- és vasúti állomása van. Kölúdgyarmat, Garam-parti magyar nagyközség, 248 házzal és 1356 róm. kath. vallású lakossal. Határa 3534 kat. hold. A XIII. század közepén Wyd fiainak birtoka volt ; ezeknek magtalan halála után IV. László király 1288-ban a Zovárd nembeli Vécs unokájának, Zovárdnak adományozta. A Zovárd nemzetségen kívül az esztergomi érseknek is volt itt birtoka, melyet a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fiai 1295 előtt, a III. Endre trónraléptét követő belzavarok alatt elpusztítottak. 1311-ben Csák Máté tisztje, Vörös Bede sanyargatta az érsek itteni jobbágyait. 1339-ben a Basztéhi nemeseknek, a Rozgonyiak őseinek birtokában találjuk. Később az esztergomi káptalan lett a falu földesura, a melynek birtokában Albert király 1439-ben megerősítette. Az 1531—32. évi adóösszeírás idejében Bedegi Nyáry Ferencz, 1549-ben az esztergomi érsek és káptalan bírják. 1550-ben nyolcz, 1593-ban hat portája volt. 1609-ben ismét nyolcz, 1647-ben hat és háromnegyed portát írtak benne össze. Ekkor az egész helység az esztergomi káptalané volt. Az 1696. évi összeírás szerint az elpusztult falvak között foglal helyet. Földjeit e falunak akkor Páldon és Libádon lakó jobbágyai bérelték. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv lakosainak számát megközelítőleg hatszázra teszi. Plébániája a pápai tizedjegyzékek tanúsága szerint 1332—37-ben már fennállott. 1848-ig az esztergomi káptalan földesúri hatósága alatt állott. Hozzátartozik Kistata puszta, a mely már 1439-ben az esztergomi káptalané volt, s a melynek birtokában Albert király megerősítette. 1593-ban 3 portája volt ; ekkor a hódoltsági területhez tartozott. 1647-ben már csak egy portát írtak itt össze. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv az esztergomi káptalan birtokának mondja. Ekkor még fennállott egy remete gondozása alatt régi temploma, a melynek azonban jelenleg már csak romjai vannak meg. Most az esztergomi főkáptalannak van a községben nagyobb birtoka. Temploma 1746-ban épült. Itt kötött békét 1625-ben a Hidasgyarmat és Szőgyén felé fekvő réteken II. Ferdinánd a törökkel és Bethlen Gáborral. 1849 április havában ütközet volt a község határában, a miről a plébánia anyakönyve is megemlékezik. 1720-ban nagy tűzvész hamvasztotta el a községet. Az említett Kistata pusztán kívül idetartoznak még Kékítő puszta, Rigó és Vadas tanyák, továbbá Teknyős malom. A község hitelszövetkezetet és gazdakört tart fenn. Postája, távíró-és vasúti állomása helyben van, hajóállomása Párkány. Kural, nagyközség, a párkányi járásban, 135 házzal és 700 lakossal, akik, 85 magyar ajkút leszámítva, tót anyanyelvűek és r. katholikusok. Határa 1857 k. hold. Első ízben 1223-ban találkozunk e helység nevével, a mikor egy oklevélben bizonyos Mochov fia, Csépány szerepel, a ki Kural helységből való. 1256-ban fordulKobölkút. Kőhídgyarmat Knral. Magvarország Vármegyéi és Városai: Esztersom vármegye.