Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - III. Endre

196 Esztergom vármegye őstörténete. 210 III. Endre. Eközben azonban mindegyre folyt a belháború ; különösen az esztergomi érsek birtokai voltak kitéve a pusztításoknak, melyeket a Huntpázmán nembeli Kázmér fia Lampert feldúlt, vagy felégetett. IV. László halálának hírére Ladomér esztergomi érsek két esztergomi Vilmos-rendű szerzetest küldött Bécsbe, hogy az ott tartózkodó utolsó Árpádivadékot a trónra meghívják. III. Endre, nehogy az osztrák herczeg akadályokat gördítsen trónfoglalása elé, barátruhába öltözve, titkon elhagyta Bécset, s miután szerencsésen eljutott az ország határáig, a hol már várták hívei, velük Székesfehérvárra ment, s ott az érsek királylyá koronázta. A koronázás után Óbudára országgyűlést hirdetett, melynek befejeztével a király Esztergomba jött, hol szept. 9-én találjuk ; innen a Felvidékre, majd Erdélybe utazott. Míg III. Endre azon fáradozott, hogy személyes megjelenésével az urakat megnyerje a maga részére, azalatt mindazok, a kik a zavarteljes időket saját önző czéljaikra akarták felhasználni, szinte megszakítás nélkül folytatták rablókalandjaikat. A Duna balpartján, az Esztergommal átellenben fekvő vidéket, főleg a Huntpázmán nembeli Kázmér fiak, László, Lampert és István pusztították. Az esztergomi egyháznak okozott károkért azután 1294-ben Kéménd és Bény birtokaikat ítélte meg az országbíró, kárpótlásúl az esztergomi érsek javára. Ladomérnak azonban benn a városban is meggyűlt a baja a polgárokkal, a kik a városi palánkon belül lakó érseki, káptalani és más papi népeket a saját joghatóságuk alá igyekeztek vonni. III. Endre király személyesen iött el Esztergomba, hogy az ellentéteket kiegyenlítse. 1294 közepén végre megtörtént a megegyezés. Ladomér érsek mindennemű pénzbírságot és büntetést elengedett a polgároknak, sőt hosszas rábeszélés után az egyházi átok alól is feloldozta őket. (Pauler Gyula i. m. II. 571.) De már 1294 szept. 14-én 15 mészárost, a káptalannak okozott károkért, kiközösített az egyházból, meghagyván a városi és a kerületi papságnak, hogy ezt az ítéletet szokott módon tegyék közhírré. Midőn 1296-ban III. Endre király Győrön át a pártütő Henrik fiak megfékezésére indúlt, vele ment Ladomér érsek is, a király lelkes híve. A Henrik fiak megfékezése után Ladomér érseket ismét Esztergomban találjuk. 1297-ben III. Endre király, ,,lelki és testi épségére", az esztergomi egyház közepén levő régi Mária-oltár helyébe, a templom éjszaki oldalába illesztett kápolnában új oltárt alapított és annak fenntartására Nagymaros dézsmáját rendelte. Az 1298. év első napjaiban meghalt Ladomér érsek, kiben a király egyik legodaadóbb hívét vesztette el. Utódává Bicskei Botond fia Gergely, fehérvári prépostot választották meg, de a választás nem találkozott mindenütt tetszéssel ; a püspöki kar inkább János, kalocsai érsek körül csoportosúlt, a ki ez időtől kezdve a papság vezére lett. A mily rendíthetetlen híve volt Ladomér az Árpádoknak, ép oly kevéssé számíthatott III. Endre király Gergely érsekre. Gergely érsek, teljesen a szentszék befolyása alatt állván, ha kezdetben nyíltan nem is támogatta a magyar trónra igényt tartó Anjoukat, állást nem mert foglalni, ezért nem is ment el az 1298. év augusztus havának elejére, Pestre hirdetett országgyűlésre. VII. Bonifácz pápa pedig, tekintettel az ország hangulatára, az érsek választást függőben hagyta, de 1299 január 28-án Bicskei Gergelyt kinevezte az esztergomi érsekség kormányzójává. Az Anjouk mindinkább fenyegető fellépése következtében, az ellentét a király és Gergely érsek között egyre élesebbé vált. Gergely választott érsek az 1299. évi országgyűlésen szintén nem jelent meg ; maga helyett követeket küldött, a kik a királyt az országgyűlésen az érseki javak háborgatásával vádolták. A főpapi kar tagjai, különösen az erdélyi püspök, mindent elkövettek az ellentétek kiegyenlítésére, de miután minden törekvésük hasztalannak bizonyúlt, Imre váradi püspök a pápához folyamodott, elmondván, miként viselte magát az érsek a koronás király, a püspöki kar és az országgyűléssel szemben. Kiemeli a püspök azt is, hogy Gergely érsek, mint az Anjou-párt egyik oszlopos tagja, a pártütőkhöz csatlakozott. III. Endre király csakhamar mélyebben érezteté haragját Gergely érsekkel szemben. A székesfehérvári gyűlés után, Demeter pozsonyi és zólyomi főispánt,