Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

hűvös hivatalnoknak tartották, de akik előtt közvetlenül megnyilatkozott, vonzó, melegszívű papot ismerhettek meg benne.

Budapesten hunyt el 1950. jún. 15-én, életének 65., papságának 40. évében. Temetése az esztergomi bazilikában volt.

Munkái:

1. A vérrokonság akadálya a kánonjogban. Esztergom, 1912.

2. A szerzetesi élet szépségei. Bp. 1948.

Források:

Circulare PL Csemoch Cat. 44.

Sematizmus PL Serédi Cat. 15.

PL Csernoch Cat. 15. FL Liber cantoralis

49. BABURA LÁSZLÓ dr. teol. 1928. okt. 18. — f 1930. ápr. 17.

A Pest megyei Taksonyban született 1874. júl. 19-én. Teológiai tanulmányait Esztergomban, majd Bécsben végezte pazmanitaként, ahol doktori diplomát szerzett.

1897. aug. 26-án szentelték pappá. Ezután káplán Tardoskedden, 1899-ben a főszékesegyház prebendátusa. 1903-tól az esztergomi Hittudományi Főiskolán a biblikus stúdiumok kisegítő, 1906-tól rendes tanára. 1904-től a szemináriumban prefektus. 1911-ben a fővárosba helyezik a Központi Szeminárium spirituálisaként, ahol 1916-ban ideiglenesen vicerektor. 1913-ban elnyeri a pápai kamarási címet.

Az esztergomi főkáptalanban 1928. okt. 18-án mesterkanonok. Az első, akit Serédi kanonoknak nevezett ki.

A Központi Oltáregyletek igazgatója 1920-ban, de megtalálható az Aquinoi Szent Tamás Társaság soraiban is. 1923-ban a Szent István Akadémia tagja. Egy időben az Esztergom c. hetilap szerkesztője, Andor György halála után az Isten Igéje c. kiadványnak is. A Katolikus Lexikon írói közösségének munkatársaként dolgozott. Cikkei megjelentek a Katholikus Szemlében, a Religió100