Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

37. DEDEK CRESCENS LAJOS 1913. júl. 15. — f 1933. szept. 13.

Nyitrán született 1862. jún. 19-én. Itt végezte el gimnáziumi tanulmányait. Filozófiát Pozsonyban hallgatott az Emericanumban. Hittudományi stúdiumokat Esztergomban és Budapesten végzett.

1885. aug. 7-én szentelték pappá, ezután Káplán Nagysurányban, 1886-ban Óbudán, 1890-ben Lipótvárosban. 1891-ben a budapesti tudományegyetem könyvtárának munkatársa, majd levéltárosa. 1899-ben udvari kápláni címet kap. 1899-ben a Központi Kongura Bizottság titkára.

Az esztergomi székeskáptalanban 1913. júl. 15-én mesterkanonoki stallum- hoz jut és fokozatos előléptetéssel 1924-ben komáromi, 1930-ban főszékesegyházi főesperessé lesz.

1917-ben kéri rezideálás alóli felmentését egészségi állapotára való tekintettel, hogy Wiesbadenben kezeltethesse magát. Hivatkozik továbbá arra, hogy Knauz halála után a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis III. kötetének összeállítását bízták rá. Munkájához a főváros több lehetőséget nyújt, hiszen újra kell kutatnia a levéltárakat és munkatársaival könnyebben tud érintkezésbe lépni. Munkájához 600 eredeti oklevelet nézett át, nem számítva a már kiadottakat.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjául választotta. A Szent István Társulat és a Magyar Történelmi Társulat is tagjai közé sorolhatta. Egy időben szerkesztette a Katholikus Egyházi Közlönyt. 1888-ban megalapítja a Katholikus Autonómiát. Cikkei a Fővárosi Lapokban, a Pesti Hírlapban, a Századokban, a Hazánkban, a Magyar Könyvszemlében, a Magyar Államban és a Magyar Sionban olvashatók.

Az 1920-as években tüdőcsúcshurutját Bolsano-Griesben gyógyíttatja. 1933. szept. 13-án halt meg, életének 71., pappászentelésének 48. évében. A bazilika kriptájában temették el.

Munkái:

1. A magyarországi főpapnevezések történelmének vázlata. Bp. 1885.

2. A karthauziak Magyarországban. Bp. 1885.

3. Boncz könyve a vallás körüli felségjogokról. Bp. 1894.

81