Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
II. Esztergomi kanonokok
36. MACHOVICH GYULA dr. teol. 1913. febr. 11. — t 1937. okt. 15. A Nyitra megyei Csáporon született 1858. febr. 11-én. Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Nagyszombatban, Pozsonyban az Emericanumban végezte. Bölcseletett Esztergomban, teológiát pedig Bécsben hallgatott, ahol megszerezte a teológiai doktori címet. 1880. okt. 17-én szentelték pappá. Ezután káplánként kerül Garamkövesd- re, 1882-ben a budai várplébániára. Esztergomban Simor János prímás idejében található, 1883-tól levéltárosa és szertartójaként. 1888-ban prímási és főegyházmegyei szentszéki jegyző. 1889-ben érseki titkár, szentszéki ügyész. Ebben az évben pápai kamarási címet kap. 1893-ban plébánosi dispozícióval Tardoskeddre távozik, ahol 1911-től kerületi esperes is. Az esztergomi székeskáptalanban 1913 .febr. 11-én nyeri el a mesterkano- noki stallumot, majd fokozatos előléptetéssel 1922-ben nógrádi, 1931-ben főszékesegyházi főesperes és ugyanezen évben őr-, 1934-ben pedig az olvasó- kanonokságig jut el. Kanonoki kinevezésétől kezdve a főegyházmegyei iskolák tanfelügyeletét látja el. Főszentszéki bíró is egyidőben. 1920-tól Csernoch János, 1929-től Serédi Jusztinián hercegprímások esztergomi általános helynöke élete végéig. Közben, 1922-ben Szent Margitról nevezett dömösi c. prépost lesz. Plébánosi évei alatt többször tapasztalta hívei ragaszkodását. 1913-ban Tardoskeddtől elbúcsúzva ötventagú bandérium kísérte őt az állomásig abban a tudatban, hogy lelkipásztor nem távozott ily impozánsan plébániájáról kanonoki kinevezése után. Cikkei többször Csápori név alatt jelentek meg. Értekezései a Katholikus Hetilapban, a Magyar Sionban és a Hittudományi Folyóiratban olvashatók. Esztergomban hunyt el 1937. okt. 15-én, életének 79., papságának 57. évében. Serédi Jusztinián prímás temette az esztergomi bazilika altemplomában. Munkái: 1. Taxii Leó volt szabadgondolkodónak önvallomásai. Fordította M. Gy. Esztergom, 1887. 79
