Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

3. A szeplőtelen fogantatás kihirdetésének kulturális jelentősége. Bp. 1904. Klny. Kath. Szemle.

4. A tanító teendői a szociális kérdéssel szemben. Bp. 1907. Klny. Népnevelő.

Források:

Dr. A. Gy. Esztergom, 1914/50. sz.

Beresztóczy Miklós: VKM I. A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Katolikus (I) Ügyosztályának története. 1867—1947. Bp. 1947. 77.

Circulare Sematizmus Gulyás I. 513. KL I. 65.

Lépőid Adatok 35. PL Vaszary Cat. 15.

Cat. 44. FL Liber cantoralis

31. BRÜHL JÓZSEF 1908. jan. 16. — t 1931. jan. 5.

A Gömör megyei Jolsván született 1844. ápr. 13-án. Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte a Hittudományi Főiskolán.

Az 1870. aug. 2-án történt pappászentelése után Vedrődre helyezik káplánként. A következő évben az esztergomi főkáptalan prebendátusa, 1872 óta a Szent Anna beneficiátusa. Plébánosi kinevezést Ürményre kap 1879-ben. 1892-ben kisegítő kerületi esperes. 1898-ban az esztergomi szemináriumban vicerektor. 1906-ban tb. kanonoki címmel tüntetik ki.

1908. jan. 16-án az esztergomi káptalanban mesterkanonok és fokozatos előléptetés útján 1917-ben komáromi, 1924-ben főszékesegyházi főesperes és szentgyörgymezei prépost, 1930-ban őrkanonokságot nyer. 1915-ben a gyóntatókanonok szerepkörét tölti be.

Kanonoki kinevezése után megkapja az Esztergom-belvárosi plébániát. Megkapja a bolgár király által adományozott Szent Sándor keresztet. 1922- ben casanovai c. apátsággal tüntetik ki.

Esztergomban hunyt el 1931. jan. 5-én, életének 87., papságának 61. évében. A bazilika kriptájában temették el.

73