Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Pfeiffer Miklós: Dr. F. Á. Cultura Christiana c. kultúrbölcseleti és kultúrtörténeti művei. Pozsony, 1928. Klny. Kath. Lelkipásztor.

Vidákovich Aladár: Egy szentéletű magyar püspök. Vigília, 1956/5. sz.

Circulare Sematizmus Zelliger 129. Szinnyei III. 513. KL II. 123.

MÉL I. 515.

PL Vaszary Cat. 15.

Cat. 44.

PL Csernoch Cat. 23 FL Liber cantoralis

24. JEDLICSKA PÁL

1902. jún. 13. — f 1917. febr. 27.

A Nyitra megyei Lopassón született 1844. jan. 14-én. Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte.

1866. júl. 25-én szentelték pappá, ezután kápláni kinevezéssel Csesztvére megy, 1868-ban Budára kerül a Tabánba. Két év múlva plébános lesz István- falván, 1874-ben pedig Felsődióson. A szomolányi kerület esperese és egyúttal a katolikus elemi iskolák felügyelője 1882-től.

Az esztergomi főkáptalanban 1902. jún. 13-án kap mesterkanonoki stallu- mot, 1908-tól előléptetéssel nyitrai főesperességet.

Mint esztergomi kanonokot 1902-ben felmentik rezideálási kötelezettsége alól és kinevezik a nagyszombati helynökség vikáriusává. 1903-ban megkapja a Keresztelő Szent Jánosról nevezett nagyváradhídi c. prépostságot. 1908-ban kinevezik a Marianum Seminarium rektorává is Nagyszombatban. 1916-ban megválik vikáriusi tisztségétől és a rektorátustól.

Aranymiséjét 1916-ban Máriazellben mondta el. Alsólopassó község ebből az alkalomból rendkívüli közgyűlést tartott és őt díszpolgárrá választották, arcképét megfestették és 200 koronás ún. Jedlicska Pál alapítványt tettek a szegények részére. 1917-ben a király egyházi és közéleti téren kifejtett kiváló munkássága elismeréseként a Ferenc József-rend középkeresztjét csillaggal adományozta neki.

Tagja a Szent István Társulatnak. Irodalmi és történettudományi témában

63