Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Munkái:

1. Theses ex universa theologia in universitate hungarica. Posonii, 1877.

2. Pamiatka posvätenia charmu Bozieko v Zohori. Esztergom, 1898.

Források:

Prohászka Ottokár: R. kanonok Kisuca-Üjhelyen. P. O. összegyűjtött Munkái XX. köt. Az igazság napszámában. Bp. 1929. 34. t Dr. R. I. Esztergom, 1916/36. sz.

Circulare Szinnyei XI. 1210.

Sematizmus PL Vaszary Cat. 15.

Zelliger 445. PL Csernoch Cat. 15.

Némethy 900. Cat. 23.

Kollányi 518.

13. PÓR ANTAL 1893. okt. 12. — f 1911. szept. 8.

Esztergomban született 1834. okt. 18-án. A teológiát Bécsben végezte el a Pazmaneum növendékeként.

1857. okt. 20-án történt felszentelése után Nagyszombatban az érseki főgimnázium tanárává nevezik ki. Esztergom—Belváros plébánosa lesz 1872-től, két év múlva a kerület esperese és egyúttal tanfelügyelője. A pápa titkos káplánjává nevezi ki 1874-ben. 1880-ban a pozsonyi társaskáptalan tagja lesz.

1886-ban elnyeri a Szent Henrikről nevezett c. apátságot.

Az esztergomi főkáptalanban 1893. okt. 12-én mesterkanonok, majd előléptetéssel 1903-ban honti főesperes lesz.

Esztergom városa országgyűlési képviselőnek választja meg 1875—81 között, azonban erről a szerepléséről később azt állítják, hogy nem volt rokonszenves politikus. Sokkal inkább „nagyszabású irodalmi férfi“-nak ismerik el, akit nem szabad köznapi mértékkel mérni. Történetíróként elsősorban Esztergom múltja kötötte le és az Anjou-kor specialistájának tartják. Baráti levelezést folytatott történelmi kérdésekben Ipolyi Arnolddal.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1892 után rendes tagjául vá45