Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
Előszó
ELŐSZÓ Esztergom ősi városához és székesegyházához, annak történetéhez hol szoros, hol laza szálak fűzték az esztergomi székeskáptalant. A káptalannak ez a hely bölcsője, innen menekült a török uralom elől 1543-ban Nagyszombatba és — noha nem sietve — ide tértek vissza 1820-ban. A város és a testület kölcsönhatása kétségtelenül kimutatható. Amaz építészeti emlékeiben ma is őrzi e kapcsolatot, a szellemi, társadalmi vonatkozások, maga az élet, amit emez hozott a városba — hiszen elég belelapozni az Esztergom című hetilapba ennek megállapítására — az már á múlté. A káptalan azonban ma is van. Kollányi 1900-ig tárta fel a kanonokok életrajzát széleskörű kutatásai alapján. Nekünk e mű folytatása volt a célunk, alapot nyújtani más kutatóknak. A nála meglévő kanonokokat, akik 1900-ban éltek — a teljesebb életrajz kedvéért, e kornak a testület személyein keresztül való bemutatásáért — átvettük kötetünkbe. Azokat nem, akik püspökségre emeltettek. Samassa József 1871-ben szepesi, Császka György 1874-ben szintén szepesi, Hidassy Kornél 1882-ben szombathelyi, Hornig Károly 1888-ban veszprémi, Meszlényi Gyula 1887-ben szatmári, Hetyey Samu 1897-ben pécsi megyéspüspök lett. Lollok József sem került be, aki 1890-ben lemondott kanonokságáról, hogy lazarista szerzetes lehessen. A kanonokok beiktatásuk sorrendjében találhatók, számokkal ellátva, melyek fontosak, hiszen minden hivatkozás erre történik. Az évszámok kano- nokságuk időtartamát jelölik, mely halálukkal, lemondásukkal érhet véget, írói munkásságuk felderítése elsősorban az önállóan megjelent könyvek, tanulmányok körében történt (ezért találhatók meg a különnyomatok). *-gal jelöltek azon művek, amelyeknek a cenzúra engedélyezése megtörtént, de megjelenését nem sikerült kideríteni. E téren várhatók újabb adatok. Cikkek esetében az illetékes újságok, folyóiratok felsorolását tartottuk fontosnak, hiszen egy-egy életrajz megírásához támpontot igyekeztünk adni. Végigtekintve a 112 kanonok során megállapítható, hogy nagyrészt főegyházmegyénkből kerültek ki és ezen belül is Budapest adott a legtöbb kanonokot. Iskolájukat, hasonlóan a többi magyar klerikushoz, több helyen végezhették, főpásztoruk szándéka szerint. Rómában a Collegium Germanico—- Hungaricum-ban bölcseleti, hittudományi és kánonjogi tanulmányaikat végezték a teológusok, majd pappá szentelték őket. 1927 után a Magyar Kollégium Papi Osztálya (1940-től Pápai Magyar Intézet) is fogadta a már pappá szentelt, teológiát elvégzett növendékeket, hogy valamelyik pápai egyetemen folytassák tanulmányaikat. Bécsben a Collegium Pazmanianumból jártak teológusok az egyetemre, a felszentelt papok pedig felsőbb tanulmányokra az Augustineum-ba. Itthon az esztergomi főegyházmegyés kispapok két helyen készülhettek fel hivatásukra: az Érseki Papnevelő Intézetben (székhelye Nagyszombat, 1885-től Esztergom) és a Budapesti Központi Papnevelő Intézetben. Esztergomban a Hittudományi Főiskolán nyertek kiképzést. Budapesten a Pázmány Péter által alapított Magyar Királyi Egyetem teológiai karán (1921 óta Pázmány Péter Tudományegyetem), míg 1950-ben az egyetemről levált a Római Katolikus Hittudományi Kar (ma Pázmány Péter Római 5
