Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
I. Az Esztergomi Főkáptalan
káptalan magánpénztárának, a szegény pénztárnak gondnoka, a számvevők szintén gazdasági jellegű ügyeket bonyolítottak le. A század elején más tisztségek is voltak a káptalanban, ma már gazdasági jellegűek természetesen nincsenek. Két prefektusi tisztséget állítottak fel a káptalanban: a Főszékesegyházi Könyvtárét és a Keresztény Múzeumét, hogy összeköttetést biztosítsanak az intézmények és káptalan között. A káptalanban ma is minden hónapban egyszer tartanak ülést a nagyprépost elnökletével. Különösen fontos a Szent Adalbert ünnepén tartott összejövetel, ahol a rezideálás alól felmentettek is kötelesek megjelenni a tisztségek megválasztása miatt. A tanácskozáson megtárgyalják a káptalan minden ügyét és erről jegyzőkönyvet vezetnek. c) Az istentisztelet A statútumok rendelkeznek a főszékesegyházban végzendő istentisztelet módjáról.35 A kanonokok kötelesek mindennap a zsolozsmát elimádkozni, a kórusban és közös szentmisén részt venni. Az istentisztelet fényét az énekesek és zenészek emelték, akik az éneklőkanonok felügyelete alatt álltak. A kanonokok helyett, akik egyébirányú elfoglaltságuk miatt nem tudtak jelen lenni a kóruson, őket pótolva, karkáplánokat alkalmazott a káptalan. A karkáplán klerikus volt, de nem tartozott a kanonokok közé. Az érsek által kinevezett karkáplánok (kettő vagy három) az éneklőkanonok alá voltak rendelve, de a plébános vikáriusnak is segítői voltak egyúttal. Szolgálatukért fizetést kaptak. Kötelességük volt ünnepi szentmiséken, zsolozsmákon, vespe- rásokon részt venni. A karkáplánok között az első az alénekes (succentor), aki kanonoki beiktatások alkalmával felolvasta a kinevező oklevelet. Az istentiszteleten teljesítettek szolgálatot a sekrestyések, a ministránsok és az őrök. Az utóbbiakat régen 12 apostol néven emlegették és a nagycsütörtöki lábmosás részesei voltak. Mindannyiukra az őrkanonok ügyelt. d) A kanonokok kötelességei A kanonoki kinevezésekről szóló okmányok megérkezése után történtek a beiktatások a káptalan jelenlétében. Mind a fokozatos előléptetéshez, mind az újonnan kinevezettekhez szükséges a beiktatás, amely mindig az esztergomi bazilikában történt. Egyetlen esetben van tudomásunk budapesti bazilikái beiktatásról: 1970-ben Tarnóczi Jánosnál. A kanonok köteles hitvallást tenni és megesküdni az egyház iránti engedelmességre. Mindez ünnepélyes keretek között megy végbe napjainkban is. A Veni Sancte után rövid beszédben méltatták a kinevezettek érdemeit, azután felolvasták a kinevezési okmányt, amelyet az eskütétel követett. Átadták a mozettát, külön a lila birétumot, majd a Mária Terézia rendjelet a kórus Vivat éneklése kíséretében. A Te Deum után az egyik új kanonok mutatott be szentmisét. Nem minden kanonoki beiktatásnál volt fokozatos előléptetés. A kanonokoknak a káptalani kórusban, a zsolozsmánál és a szentmisén is jelen kellett lenniük. 21
