Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
I. Az Esztergomi Főkáptalan
ugyanis hivatkozik egy rendelkezésre, amely 16 főben állapította meg a létszámot,27 de 1947-ben 23 kinevezett kanonokról van adatunk. Ekkor még használatosak a főszékesegyházi, komáromi, nógrádi, barsi, honti, nyitrai és sasvári főesperesi címek. A stallumokat 1979-ben Lékai László bíboros, prímás jeles egyházi személyekről nevezte el, akik valamilyen kapcsolatban álltak Esztergommal.28 Számukat 22-ben rögzítette. A nagypréposti stallum Szent István királyról, az olvasó Szent Imréről, az éneklő Szent Adalbertról, az őr Boldog özsébről, a mesterkanonokok pedig Boldog Körösi Márk, Boldog XI. Ince, Bánffy Lukács, Ladomér érsek, Vitéz János, Oláh Miklós, Pázmány Péter, Ipolyi Gáspár, Rudnay Sándor, Kopácsy József, Kanter Károly, Prohászka Ottokár, Kollá- nyi Ferenc, Simor János, Lépőid Antal után kapták nevüket. A káptalan szerkezetében némi változás állt be, hiszen az oszlopos kanonokok után a kisprépostok következnek, őket pedig a mesterkanonokok követik. Vagyis nincsenek főesperesi stallumok. A főesperesség független a stallumtól, külön kinevezéssel adja meg a főpásztor a főesperesi megbízatásokat valamelyik kanonoknak. A tiszteletbeli kanonokoknak is meghatározott számuk volt. Csemoch János hivatkozik a „megüresedett két tiszteletbeli kanonoki stallumra“, amelyet szeretne betölteni.29 A századeleji 8 tb. kanonoki szám 1977-ben 22-re emelkedett. Napjainkban még több e kanonokok száma. Ők nem várományosai a tényleges kanonoki székeknek, noha előfordul kinevezésük. Viselik a lila mu- cetumot, a kórusban külön hellyel rendelkeznek, azonban a káptalan ügyeibe nincs beleszólási joguk. c) Főesperességek Az 1860. évi esztergomi főegyházmegyet Zsinat a főespereseknek előírja, hogy a tridentinum szellemében mindenben segítsék a püspök munkáját és hivatalát. Különösen kísérjék figyelemmel az 1611-es Forgách- és 1629-es Pázmány-féle rájuk vonatkozó szinódusi végzéseket.30 Az újonnan kinevezett kerületi espereseket mutassák be az esperesi gyűléseken, vegyenek részt az üléseken, vizsgálják felül az egyházi kegyes alapítványok elszámolását, főesperesi kerületük plébániáit látogassák és küldjenek róluk jelentést. Ha hiányosságot tapasztalnak, amint módjukban áll, szüntessék meg. A XX. század elején a főegyházmegye területén 8 főesperesi kerület működött: az esztergomi (főszékesegyházi), a komáromi, a nyitrai, a barsi, a sasvári, a nógrádi, a honti és a pozsonyi. Ezek az esztergomi, nagyszombati és budapesti helynökségekhez voltak beosztva élükön a helynökkel. A főesperességek esperesi kerületekre tagolódnak, élükön a kerületi esperesekkel. Ők nem tartoznak a káptalan kollégiumába. Teljesen elkerültek hazánkból 1920 után a sasvári, a barsi, a nyitrai főesperességek. A pozsonyinak szigetközi területe, a főszékesegyházinak dunántúli, a hontinak, a nógrádinak és komárominak egy-egy része maradt meg a főegyházmegyének. A helynökségek közül az esztergomi és budapesti maradt fenn. A nyolc főesperesi kerület gyakorlatilag négyre apadt. A megmaradt főespe- rességeket töltötték be, az elcsatoltakat vagy egyáltalán nem, vagy névleges volt a főesperesi kinevezés. 18
