Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Plébánosi működése alatt a Hentes utcai Szent Borbála-kápolnát és a plébániai lakást felújította.

Lékai László bíboros, prímás kísérője volt 1976 augusztusában a philadelphiai Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és az amerikai magyar plébániák látogatása alkalmával.

Szerkesztette Az esztergomi főegyházmegye névtára és évkönyve (Bp. 1982.) és a Magyar Katolikus Almanach (Bp. 1984.) c. kiadványokat.

Források:

Circulare FL Liber cantoralis

Sematizmus

102. GIANITS JÓZSEF dr. teol.

1979. febr. 24. —

A Tolna megyei Dombóvárott született 1914. aug. 4-én. A gimnázium felső négy osztályát kis-szeminaristaként esztergomban a bencéseknél végezte. Ezután főpásztora teológiai tanulmányokra Bécsbe küldte a Pazmaneum növendékeként, ahol teológiai doktorátust szerzett.

Esztergomban történt pappászentelése 1939. febr. 26-án. Ezután káplán a Vízivárosban és a Szent Anna-plébánián. 1940-ben Serédi Jusztinián prímás szertartója lesz. 1941-től hittanári és tanulmányi felügyelői tisztet- is betölt. 1946—1969 közötti években Tokodon plébános, 1947-ben tanácsos plébános. Ugyanezen évtől kezdve 1957-ig kerületi esperes. Eközben, 1948—49-ben az esztergomi Hittudományi Főiskolán teológiai tanár, ahová később, 1963-ban visszatér és 1969-ig marad. 1960—63 közötti éveket betegszabadságon tölti. 1960-ban kinevezik Érseki Főszentszéki bírónak, 1973-ban viceofficiálisnak, 1980-ban officiálisnak. 1969 óta plébánosként tevékenykedik Visegrádon. 1977-ben a Szent Keresztről nevezett telki apáti címmel tüntetik ki.

A főszékesegyházi káptalanban 1979. febr. 24-én iktatják be a Kopácsy József érsekről nevezett mesterkanonoki stallumba, ahonnan először az Oláh

165