Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
II. Esztergomi kanonokok
93. WEISZ FERENC dr. teol. 1977. márc. 5. — 11982. aug. 22. Esztergomban született 1910. aug. 7-én. Gimnáziumi tanulmányait kis- szeminaristaként végezte az esztergomi bencéseknél. Teológiai tanulmányokra főpásztora a bécsi egyetemre küldte a Collegium Pazmanianum növendékeként. Bécsben szentelték pappá 1933. júl. 16-án. Ezután káplánnak nevezik ki Dorogra. A következő évben szolgálattételre rendelik be Esztergomba az érseki aulába, ahol 1936-tól szertartó és levéltáros, 1940-től pedig Serédi Jusztinián prímás titkára. 1942-ben Naszvadra kerül plébánosi kinevezéssel. A dorogi bányalelkészségen 1945-től lelkész. 1969-ben Örhalomba kapja dispo- zícióját plébánosként. 1970-ben ugyancsak plébánosi minőségben a budapesti bazilikához kerül, ahol 1982-ben bekövetkezett haláláig maradt. Közben, 1945-ben kerületi esperes. 1968-ban a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett topissai préposti címmel tüntetik ki. Az esztergomi főkáptalanban 1977. márc. 5-én mesterkanonokságot nyer és 1979-ben előlép a Boldog Körösi Márkról nevezett stallumba. Írásai rendszeresen megjelentek a Katolikus Szóban. Az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának volt Nógrád megyei elnöke. Budapesten halt meg 1982. aug. 22-én, életének 72., pappászentelésének 49. esztendejében. Az esztergomi bazilika kriptájában temették el kanonoktársai mellé. Munkái: 1. W. F.—Saller: Tudod-e miért szenvedsz. H. n. 1944. 2. Budapesti bazilikáról ismertetés. Bp. 1971. Források: Dr. W. F. temetése. Katolikus Szó, 1982/19. sz. Farkas Attila: W. F. halálára. Új Ember, 1982/36. sz. Eltemették W. F.-t. Új Ember, 1982/37. sz. Circulare Beresztóczy 129., 132. Sematizmus FL Liber cantoralis 155
