Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
I. Az Esztergomi Főkáptalan
3. Kanonoki kinevezések, stallumok, főesperességek a) Kinevezések A kanonokok kinevezéséhez, előléptetéséhez, ugyanúgy mint a tiszteletbeli kanonoki, préposti, apáti címek adományozásához szükséges volt a király hozzájárulása, hiszen mindezek a főkegyúri jogok körébe tartoztak. Ennek tartalma a tárgyalt időszakban jelentős változáson ment át. A kinevezések az esztergomi érsek felterjesztése alapján a káptalan megkérdezése nélkül, királyi legfelsőbb elhatározással, adománylevél útján történtek 1918-ig. Az adománylevelet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közvetítte és azt záradék rávezetése végett bemutatták az érseki aulában. Az érsek ezután értesítette a káptalant a beiktatás ügyében. Az életrajzokban apáti és préposti címekkel találkozhatunk. A cím viselőjének halála után jelentést tett az érsek a minisztériumnak, hogy a cím újra adomány ózható vá vált. Az apátok, a prépostok meghatározott főpapi jelvények viselésére jogosultak, de Serédi Jusztinián idejében ezeket csak egyház- megyéjük területén használhatták egyházi ténykedéseknél. Minden püspök saját egyházmegyéjében adományozhatta a címeket, kivéve a prímásnak fenntartott, ún. „exempteket“.18 Előfordult, hogy egyik egyházmegye kölcsönadta címét a másiknak. A király által adományozott kitüntetések körébe tartoztak a választott püspöki címek. A király a Szentszéktől függetlenül nevezte ki őket azokra a titulusokra, amelyek valamikor magyar fennhatóság alatt álló egyházmegyék székhelyei voltak, pl. almisi, knini, arbesi, biduai, prisztinai, stb.19 Inkább közjogi méltóságot jelentett mintsem egyházit, hiszen nem voltak felszentelve. Viszont az országgyűlésen a főrend soraiban foglaltak helyet. Az Osztrák- Magyar Monarchia megszűntével a választott püspöki címeket természetesen nem adományozták. A pápa szintén adott kitüntetéseket pápai prelátus, kamarás és káplán címmel. 1968. márc. 28-án VI. Pál két motu proprioval bizonyos címeket eltörölt.20 A pápa jóváhagyása szükséges a felszentelt püspöki címekhez is (episcopus titularis, episcopus in partibus infidelium). Ismeretes, hogy e címeket Spanyol- ország, Kis-Ázsia és Afrika arab hódítás előtti keresztény egyházmegyéitől veszik és ma is használatosak.21 A kinevezések körül az első világháború után nehézségek adódtak. Cser- noch János érseket 1919-ben a polgári kormány felszólította, hogy töltse be az üresen álló kanonoki stallumokat. Ö azonban nem látja érvényesíthetőnek a királyi főkegyúri jogokat és kéri a kinevezések elodázását, amíg nem rendeződnek a viszonyok.22 Az 1917-es kódex érvénybelépte után a kanonoki kinevezések az egyházjogi előírásoknak megfelelően történtek. Az érsek a Szentszéknél jelentést tett a kinevezésekről, a minisztérium arról nyilatkozott csupán, vajon politikai jellegű kifogása nincs-e az illető személye ellen.23 A harmincas években felvetődött a pápai rezerváció (fenntartás) kérdése. A Szentszék dignitáriusnak nyilvánította az oszlopos kanonokokat és a káptalan attól tartott, hogy a főesperesek is azokká válnak. Dignitárius az, aki prece16
