Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Munkái:

1. Excerpta a litteris circularibus dioecesanis ab a. 1919 usque ad a. 1938. inc. ad clerum archidioecesis Strigoniensis dimissis. Composuit L. S. Bp. 1939.

2. Az alkalmazás módszere és jogszabályai a hithirdetésben. Esztergom, 1943. Források:

Eltemették S. L.-t. Új Ember, 1980/12. sz.

Virányi Ottó: Dr. S. L. Katolikus Szó, 1980/6. sz.

Circulare Beresztóczy 132.

Sematizmus FL Liber cantoralis

85. VAJAY ISTVÁN 1965. jún. 19. —f 1983. nov. 1.

Árva megyében, Hladovkán született 1917. máj. 15-én. Középiskolai tanulmányait Tatán végezte a piaristáknál, teológiát pedig Esztergomban hallgatott a Hittudományi Főiskolán.

Esztergomban szentelték pappá 1941. jún. 15-én. Ezután kápláni kinevezéssel működik Tardoskedden, 1944-ben Drégelypalánkon. Még ebben az évben katonai behívót kap és tábori lelkészként vesz részt a háborúban, ahol hadifogoly lesz. 1946-ban rövid ideig káplán Budapesten az örökimádás-templom- ban, ez év folyamán áthelyezik Piliscsévre plébánoshelyettesnek, ahol 1951-ben plébános. 1958—65 között Dorogon plébános, miközben 1958—64 között egyúttal a szeminárium gondnoka Esztergomban.

Az esztergomi főkáptalanban 1965. jún. 19-én foglalja el mesterkanonoki stallumát, majd fokozatos előléptetéssel 1977-ben szentgyörgymezei prépost, 1979-ben éneklőkanonok a Szent Adalbertról nevezett stallumban.

Kanonoki kinevezése után a főszékesegyház plébánosa és Esztergom város kerületi esperese lesz. 1969-ben a Hittudományi Főiskolán az egyházi közigazgatás tanára 1975-ig. 1969-től kezdve részt vállal a főegyházmegye kormányzásában mint apostoli kormányzói, majd érseki általános helynök.

145