Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
II. Esztergomi kanonokok
kormányzóságáról lemond, amelyet a szentszék 1969. jan. 23-án publikált. 1969-ben Székesfehérvárra utazott a húsvéti ünnepekre és ott kórházban szívinfarktusban halt meg ápr. 16-án, életének 80., papságának 57. esztendejében. Kívánsága szerint az esztergomi szentgyörgymezei temetőben helyezték nyugalomra. Források: Dr. S.-E. A. aranymiséje. Katolikus Szó, 1962/16. zs. Elhunyt S.-E. A. Új Ember, 1969/17. sz. Circulare FL Liber cantoralis Sematizmus 74. THALLER ISTVÁN 1951. márc. 18. — t 1977. márc. 25. A Pest megyei Solymáron született 1871. okt. 10-én. Teológiai képesítését az esztergomi Hittudományi Főiskolán szerezte. 1916. máj. 21-én szentelték pappá. Ezután Pozsonypüspökibe helyezik káplánként. 1918-ban Patakra kerül, 1924-ben pedig Piszkére. 1929-ben Győr- zámolyba kapja meg plébánosi kinevezését és innen 1941-ben Dorogra kerül szintén plébánosi minőségben. 1947-től a dorogi kerületi esperességet is ellátja. Az esztergomi főkáptalannak 1951. márc. 18-án lesz mesterkanonokja és előléptetéssel 1977-ben olvasókanonokja. Kanonoki kinevezésekor főszékesegyházi plébános és a város kerületi esperese lesz, amelyről 1965-ben egészségi állapotára való hivatkozással lemond. Budapesten hunyt el 1977. márc. 25-én, életének 86., papságának 61. évében. Kanonoktársai mellé helyezték az esztergomi bazilika kriptájában. Források: Circulare FL Liber cantoralis Sematizmus 131
