Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)
II. Esztergomi kanonokok
Források: Circulare PL Serédi Cat. 44. Sematizmus FL Liber cantoralis PL Csernoch Cat. 44. 69. LIPPAY LAJOS dr. teol. fil. 1946. máj. 4. —t 1949. márc. 8. Esztergom megyében, Magyarszőgyénben született 1897. szept. 27-én. Teológiai tanulmányait Esztergomban a szeminárium növendékeként végezte el. 1923. júl. 29-én pappászentelték és ezután folytatta teológiai stúdiumait Rómában. 1925-ben káplánként tevékenykedik Balassagyarmaton, a következő évben pedig Budapestre kerül hittanári beosztásban a Sophianum Intézetbe. 1928-tól a Szent Imre Kollégium prefektusi tisztjét tölti be. 1930-ban a Szent Családról nevezett zarándokház vicerektora Jeruzsálemben. Innen két év múlva visszatér és Esztergomban a Hittudományi Főiskola tanárává és a szeminárium prefektusává nevezik ki. 1939-ben főegyházmegyei cenzor. 1941-től haláláig Balassagyarmaton plébánosként tevékenykedik. 1944-től a főegyházmegye nógrádi részének érseki biztosa. 1945-ben az érsekvadkerti kerületnek esperese és tanfelügyelője lesz. A főszékesegyházi káptalanban 1946. máj. 4-én mesterkanonoki stallumot kap. Kanonoki kinevezése után felmentik a rezideálási kötelezettség alól, hogy balassagyarmati plébániáját el tudja látni. A Szent István Akadémia tagja volt. 1934-ben szerkesztette a Magyar Sión c. lapot. 1937-től kezdve Just Bélával és Nyisztor Zoltánnal együtt szerkesztették a Magyar Katholikus Írók évkönyvét. Munkatársként dolgozott a Katolikus Lexikon írói közösségében. Cikkei a Korunk Szavában és a Katholikus Szemlében jelentek meg. Balassagyarmaton halt meg 1949. márc. 8-án. életének 52., papságának 26. évében. Temetése e városban történt. 125
