Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

7. Téged Isten dicsérünk. Bp. 1947.

8. Hittankönyv. Bp. 1948.

Források:

Circulare FL Liber cantoralis

Sematizmus

65. WITZ BÉLA 1944. máj. 20. — t 1962. jún. 13.

A Bács-Bodrog megyei Zablyán született 1889. febr. 28-án. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte el a Pazmaneum növendékeként.

Felszentelése 1912. júl. 14-én történt. Ezután kápláni kinevezést kap Kő- hídgyarmatra. 1913-tól kezdve hosszú éveken át Budapesten tevékenykedik mint hittanár különböző állami gimnáziumokban (1915. IX. kerület; 1918. I. kerület; 1920. VI. kerület; 1921. X. kerület). 1914—18 között a Katholikus Patronage Egyesület házi kápláni tisztjét is betölti. A pápa 1926-ban kama- rási címmel tünteti ki. 1935-ben a budapesti bazilikában helyettes, a következő évben kinevezett plébános lesz. 1938-ban elnyeri a Boldog Margitról nevezett dömösi c. prépostságot. 1944-ben az udvari és várplébánia plébánosa és egyúttal a Szent Jobb őre. Ugyanezen évben a Budapesti Érseki Helynökség vikáriusává nevezik ki.

Az esztergomi főkáptalanban 1944. máj. 20-án mesterkanonok lesz és fokozatos előléptetés útján 1951-ben főszékesegyházi főesperes és 1954-ben a komáromi főesperességig jut el.

Mint kanonok, megkapja a rezideálás alóli felmentését, hogy a fővároshoz kötődő helynöki tisztséget elláthassa. 1950-ben véglegesen Esztergomba költözködik, ahol 1951-ben provikárius lesz. Közben, érseki biztosként intézi a nyugdíjügyeket. 1956 végétől 1957. febr. 9-ig, Endrey Mihály speciális delegátus kinevezéséig Esztergomban vikárius generálisként vezeti a főegyházmegyét.

Budapesti tartózkodása idején a Kisegítő Kápolna Egyesület elnöki tisztsé