Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

tituláris püspök segédletével. Ettől kezdve az érsek segédpüspöke. 1941-ben elnyeri a Megváltóról nevezett lekéri apátságot.

1937. okt. 2-án a Szentszék az Ad ecclesiasticis regiminis kezdetű apostoli konstitucióval rendezi azon magyar egyházmegyék sorsát, amelyek a trianoni béke következtében a szomszédos államokhoz kerültek. Így a rozsnyói és kassai egyházmegyék Magyarországra eső részén apostoli adminisztraturát állít fel és Serédi Jusztinián érsekre, mint apostoli kormányzóra bízza e területeket. Ekkor Serédi vikáriusává nevezi ki Meszlényit (1937—38).

1940-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre rendkívüli tanárnak nevezi ki. 1941—45 között Serédi a kevés hasznot hozó prímási birtokok joszágkormányzójává nevezte ki. A gazdaságok nagyobb jövedelmezőségét korszerűbb műveléssel és fokozott ellenőrzéssel igyekezett elérni. Az utóbbi miatt különösen az érdekeltek előtt népszerűtlenné vált. 1946-ban főszentszéki officiális volt.

A második világháború előtt a Szent István Akadémiának tagja és a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Művének elnöke.

1950. jún. 17-én sede impedita az esztergomi székeskáptalan által káptalani helynöknek megválasztva rövid ideig (júl. 4-ig) kormányozza az egyházmegyét. Ekkor internálják Kistarcsára, később betegsége miatt a budapesti rabkórházba kerül és ott hal meg.

Káptalani helynöki székfoglalójában a káptalanhoz ezt írja: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget meg nem tagadom soha“ (Circ. 1950. 29.). Hamvas Endre apostoli adminisztrátorként így emlékezik meg haláláról körlevelében: „Erat vir valde eruditus, assiduus zelator disciplinae ecclesiasticae. In variis officiis ecclesiasticis exemplar praestabat operarii conscientiosi et indefessi. Inde ab annis aegrotans, nunquam tamen onera status recusare vel allevare visus est“ (Circ. 1954. 32.)

Budapesten hunyt el 1953. jan. 11-én, életének 61., pappászentelésének 37. évében. Ideiglenesen a rákoskeresztúri Üjtemetőben temették el, ahonnan földi maradványait 1966. jún. 24-én vitték át az őt megillető esztergomi bazilika altemplomába.

Munkái:

1. A főkegyúri jog és a forradalom. Esztergom, 1920.

2. Házasságjog. Az egyházi törvénykönyv vonatkozó kánonjainak fordítása. Esztergom, 1927.

3. Házassági köteléki perek az egyházi bíráskodásban. Esztergom, 1927.

4. A kánonjogi tanulmányok fontossága. Pécs, 1930. (A Szent István Akadémia felolvasásai. II. 2.)

5. Szentek a mi hőseink. M. Z., Horn Emil, stb. Cleveland, 1958.

Források:

Acta Apostolicae Sedis XIX. (1937) 366.

Circulare PL Csemoch Cat. 44.

Sematizmus PL Serédi Cat. 15.

KL III. 310. Cat. 44.

MÉL II. 198. FL Liber cantoralis

106