Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
27. Szombathelyen, Rogács Ferenc püspökszentelése alkalmával A bíboros-prímás Péter apostol hitéről és a szombathelyi hagyományokról beszél. Szombathely, 1948. június 29. Kedves Hívek! Amikor az Egyház mélyértelmű püspökszentelő szertartását, mint itt a mai nemzedék előtt rejtett kincset lenyűgözve szemléltétek, az apostolfejedelmek mai ünnepén kirajzolódhatott előttetek a föld és a történelem négy világító pontja: Tibériás,3 Róma, az ó-keresztény Sabaria és Pécs. Több-kevesebb, de ezer évnél nagyobb távolban. Amikor Sabáriában, Szent Quirinus és Szent Márton másfél évezredes katolikus talaján apostolutódot szentelünk a szintén ősi, öt egyházas Pécs számára, az ünnepi evangéliumba a Genezáreti-tó hulláma csobban, és Péter apostol hitvallása hangzik földnek, égnek, és beleharsog a halász szava a világtörténelembe: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia." Nem a test és a vér jelenti ki ezt neki, hanem a mennyei Atya.1 És elindul a világtörténelem második hatalmas hulláma, az Úr igéje: „Te Péter vagy, azaz kőszál, és erre a kősziklára építem Anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt azon. És neked adom a mennyek országának a kulcsait. És amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, amit föloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is."2 És amikor a „kemény beszéd" hallatára mintha az apostolok is szedelőzködnének és az Úr kérdi őket, hogy ők is el akarnak-e menni, Péter apostol felel: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak."3 Ott kérdezi a három tagadás jóvátételére a Föltámadott: „Péter, szeretsz-e engem?" És Péter egész odaadással, könnyek közt válaszol hármas vallomással. Az Üdvözítő viszontválasza: „Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat! Kövess engem!"4 A Tibériás hittani gondolatköre Péterrel, igehirdetésével, börtönével, kereszthalálával átköltözött Rómába, ahonnét a hitben ikertestvérnek, a nemzetek apostolának, Szent Pálnak a szava a börtönből hangzik nemcsak coadjutora, segítőtársa, Ti- móteus felé, de végigzúg a világon és minden korba: Szenvedek egész a bilincsekig, mint egy gonosztevő; de az Isten igéje nincs megkötözve.5 Rómad tanítása kerül a most Péter módjára felövezett új főpásztor tarsolyába.6 De Sabaria sem ereszti el üres kézzel az apostolok nagy útjára. Szent Márton, a papok gyöngye kíséri. Ahogy ő a ragadozó farkasok láttára mondotta, az apostolutód is mondja: Uram, ha a pécsi1 főpásztornak és népének szüksége van rám, nem vonakodom a munkától, és viszem abba annak a Szentnek erényeit, akit annyiszor állítottam tollal, szóval ennek az egyházmegyének levitái és papjai elé. 97
