Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
26. Esztergomban, papszentelés alkalmával A szentelő bíboros főpászlor a papság egyedülálló méltóságáról szól. Esztergom, 1948. június 20. Kedves Fiaim! Borghese bíboros mondotta: „Arra, hogy bíboros vagyok, nem vagyok büszke; de hogy pap vagyok, az büszkeséggel tölt el." A mai napon földet és eget, küzdő és szenvedő és győzedelmes Egyházat érintő olyan szédítő nagy rangemelésben volt részetek az áldozópapság révén, amelyhez fogható nem lesz életetekben, amelyre döbbenetes tisztelettel és beleremegve kell néznetek életetek minden napján és döbbenettel néznek a legnagyobb szentek és élükön Isten Anyja is. Az evangélium hirdetése, a feloldozás a bűnöktől, a szentmiseáldozat bemutatása élőkért és holtakért, oly hatalmas és oly méltóság, amelyet az angyalok és királynőjük is nem magukban, hanem bennetek csodálnak. Ez a hit világa és mi a gonoszon felépült világ hite? Azt hirdeti: a vallást becsüli, sőt szereti, de nélkületek ez azt jelenti, hogy az ő eszményük az evangéliumot nem hirdető, a bűnöket figyelmen kívül hagyó, szentmiseáldozatról, szentségekről nem tudó katolicizmus. Mint materializmus elvetik Isten és a lélek létét, tehát magát a vallást. Nem egész következetes a papellenesség. Ahány szegény levégzett pap akad körünkben, a pápa és Jézus Krisztus fölé emelik, és kiemelkedő anyagi jólétükről szorgosan gondoskodnak. Egészen szellemi az útravalótok. A mai szentlecke a ti leckétek: „Legyetek a testvériség szeretői, irgalmasok, szerények, alázatosak; nem viszonozván a rosszat rosszal, sem szidalmat szidalommal, hanem inkább áldást mondván... És ki árthat nektek, ha a jónak buzgó követői lesztek? De ha valamit szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok. A félelem azoktól ne félemlítsen meg és meg ne háborodjatok."1 Az evangélium az útravalótok: „Legyen a ti igazságtok különb, mint az írástudóké és farizeusoké."2 Milyen volt a farizeusok igazsága? Istennel szemben nem akartak ők igazságban és erényben járni; de az emberek szemében az emberek megejtésére mint az igazság bajnokaiként és erényhősökként akartak feltűnni. Erre kellett nekik a templom és jócselekedetek, hogy a képmutatásból végzett tetteik megöljék az emberekben a jogos gyanút, és a rokonszenvet maguknak megszerezzék. A lelki életnek és a fáradhatatlan apostolkodásnak micsoda bőséges forrása a Krisztus istenségének hite és az a tudat, hogy alter Christus,3 Krisztus megjelenítői vagytok.4 Az ostorcsapások alatt vergődő nép az útmutatást és vigaszt csak nálatok várja. 95
