Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
24. Baján, az ifjúsághoz A szónok a Szűzanyát állítja példaképül az ifjúság elé. Baja, 1948. június 12. Kedves Fiaim és Leányaim! Végighordoztuk a Boldogasszony Évében immár az ország szinte minden jelentős pontján az Isten Anyjának és a mi édesanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának hófehér lobogóját, és páratlanul megmozgatta népünket a Mária-tisztelet hitta- ni és történelmi erejével. Láttam őszbecsavarodott apát, a magyar édesanyák szemében kigyúlni a tiszta fényeket, de láttam a falusi és városi ifjúság lelkesültségét és áldozatát, amely a legbiztatóbb vigasztalása népünk jelenében. Most a zaklatott tanév végén neked hoztuk el, Baja ifjúsága, a lobogót, hogy kezedbe adjuk. Vedd úgy, mint Rákóczi kezéből vették a kurucok a Patronás zászlót cum Deo pro patria et libertate! Istennel a hazáért és a szabadságért! Évtizedekkel ezelőtt Nápolyban esküvője reggelén Pignatelli herceget lakásán szétlőtt fejjel találták. Nem volt semmi kétség, hogy maga kezével vetett véget fiatal életének. Az okot nem tudták felderíteni, de amint körülnéztek a szobában, második megdöbbenéssel azt vették észre, hogy végzetes és helyrehozhatatlan tette előtt a Mária-képet elfordította. Feltehetően ügy gondolta, hogy amíg Mária szeme őt látja, ő pedig Mária képét látja, nem tudja az öngyilkosságot elkövetni. Egyének, családok és nemzet le ne vegyék tekintetüket Isten nagy irgalmú és nagy hatalmú Anyjáról, mert az végzetes lenne. Különösen a katolikus édesanyák és katolikus iskolák által a Mária-tiszteletben nevelt magyar fiúk és leányok; a Szent István, Szent Gellért, Szent Imre és történelmi nagyjaink nyomdokaiban nevelt nemzetünk ne vegyék le róla tekintetüket, mert O csillagunk az élet viharos tengerén és Szent Bernát szerint élet, édesség, reménység. Neves magyar költő1 temette édesanyját. A gyászjelentésre az édesanyja szerete- tének értékelését írta fel. Csillagokban, a tavasz rügyeiben, színmézben akarta kifejezni az anyai értéket. De ez is gyengének bizonyult. Azért énekli: Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna, kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkűnkön átfolyna, s ezer hálamalom csak zsoltárt mormolna, a mi köszönetünk így is kevés volna. 90 Hogyha a föld minden színmézét átadjuk, az O édességét meg nem hálálhatjuk.
