Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

21. Budapesten, a Tabáni templom kilencszázéves jubileumán, bérmáláskor A fűpásztor a plébánia múltjára tekint vissza, hogy onnan erőt merít­senek a hívek. Budapest, 1948. május 31. A győzedelmes és a küzdő Egyház összetartozását hirdeti a mai nap Tabánnak, amikor 900 éves hitéleti múltat ünnepelünk. És ugyanakkor a bérmálást adjuk a múlt talaján fakadt tavasznak, a küzdelemre megerősödést igénylő ifjúságnak. Ez az Egyház arca: évgyűrűi, nemzedékei megszámlálhatatlanok; de nem öregszik, szüntelen nekifiatalodik. Vénülő világ ölén ifjú Anyaszentegyház. Egyik szemünk nézzen ma a múltba, a másik a jövőbe. 1) A múlt ugyancsak fogható, ugyancsak beszédes itt ezen a tájon. Rómaiak, hu­nok, avarok, németek váltották itt egymást, mint tiszavirágok a Duna mentén. Csak a magyarság alkotott itt maradandó államot, katolikus kereszténységet. Akár beigazolható, akár nem, Magyarország XVIII. századi történetírójának, Pray Györgynek állítása, hogy a mai tabáni plébánia időrendben az ország első magyar katolikus plébániája, ha más nem is, a túloldali belvárosi plébánia vitatni kezdené, de azt elfogadhatjuk történelmi ténynek, hogy I. Endre királyunk a pogány lázadás leverése után az itt vértanúhalált halt, egy ideig a tabáni (régebben kispesti újbu­dai) Mária-kápolna előtt eltemetett Szent Gellért püspök tiszteletére 900 esztendeje templomot emeltetett. 900 esztendeje folynak le a vizek a Dunán, peregnek le a tör­ténelmi események. Átviharzanak idegen vezette magyar pogányok, tatárok, törö­kök, templomából mecset lett, összecsapott itt Kelet és Nyugat; dúlt itt pestis, tűz­vész, árvíz; németek, szlávok elmagyarosodtak. Meghatódva állunk meg Deák Ferenc kehidai, pusztaszentlászlói kúriáiban, Rá­kóczi két és fél évszázados felvidéki fái alatt. Csak a megpihenése történt ott, még oly nagy egyetlen embernek. Mindannyiunkra hat a ház, a fa, de egy 900 éves plé­bánia több, hatósugara összehasonlíthatatlanul nagyobb. 27 nemzedéket nevelt Is­ten-félelemben, felebaráti szeretetben, biztosított emberi méltóságot és békés, ren­dezett földi életet, és vezetett át az örökkévalóság révpartjára. Ahol a meleg gyógyforrások táján betegek, nyomorékok tanyáztak, a lelkekért dolgozott itt Szent Gellért kiontott vére, ciszterciták, boszniai, kapisztránus feren­cesek, világi papok gondoztak 900 Advent után 900 karácsonyt, 900 nagyböjtre 900 húsvétot és pünkösdöt ünnepeltek itt. 900-szor olvasták fel az egész evangéliumos könyvet. És ha a várak szögletében oly gyakori döghalált figyelmen kívül hagyjuk, 27-szer kísérte ki az Egyház az élő Tabánt a holtak Tabánjába, a tabáni földet egé­szen betöltő temetőkbe; 27 Tabán állott ítéletre az örök Bíró elé. 84

Next

/
Thumbnails
Contents