Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

anyaság: először túlad az urán, aztán túlad látatlanban a magzatán. Isten őrizze népünket az ilyen anyáktól!

Olyan édesanyát értek, aki szeretettel lehajol gyermekéhez, aki örvényekbe is utánamegyen. Kazinczy Ferenc írónkat élethossziglanra elítélték; Spielbergben, majd Munkácson talpig vasban raboskodik már évek óta, egészségét is aláásta a börtön. Sok a foglár, kevés a szabadító. Öreg édesanyja folyamodik szüntelen az érdekében, de eredménytelenül. Próbálja bevonni a másik fiát, a testvért, az alezredest is, bár testvére lefogásakor is úgy nyilatkozott, hogy anyja szíve belesajgott. Most félti az előmenetelt, ha megtudják, hogy ilyen családból való. Az anyja csak kérleli tovább; az édesanyák természete, hogy itt elcsípnek, ott hozzáadnak. Végre hat évi kérlelés után enged az alezredes, megmozdul, megírja a kérvényt. Hivatkozik 19 éves hű szolgálatára. Nem vallja be, hogy testvére, hogy anyja. Azt írja, hogy csak egy elaggott anya kérésére teszi, akinek életét fia jól megérdemelt büntetése elkeseríti. És az anya örül a kérvénynek, ha a kérvényező meg is tagadja anyját, testvérét, sőt tőrt döf oda anyjának, hogy a fia jól megérdemli a büntetést.

De az anya elnéz ezek felett; eltűnik minden abban az örömben, hogy a fia már közelít haza.

Amikor mi a Boldogasszony Évének Mária-ünnepségeit kigyújtjuk a sebes nemzet sebes országának különböző pontjain, arra akarjuk rávezetni a nemzetet: nemcsak anyag, föld, test, vér van a mi életünkben, hanem van édesanyai szeretet az Isten trónjánál és itt lenn a családi házakban. Ez az édesanyai szeretet hatoljon be mezőre, műhelybe, hivatalba és lépjen a gyűlölet, a bosszú, a csattogó fogak helyébe. Úgy szerette Isten, de a Boldogságos Szűz is a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.3

Mivel anyai szív alatt kezdtük az egyéni életet és anyai kéz ringatta Szent István felkérésére nemzeti életünk bölcsőjét, kísérte végig az ezeréves történelmen életét, Mária országában ahogy a katolikus hithez, a szeretet öröksége fennmaradásához is görcsösen ragaszkodunk. Úgy fáj a lelkem, ha azt hirdetik, hogy nem gyűlöljük eléggé egymást. Én fájlalom és fájlalnia kell minden anyaszülöttének, mégha legkisebb fokban gyűlöli is a magyar a magyart.

Szeressük úgy a magyar gyermekeket, akárki legyen apja, anyja, mint ahogy próbálják velünk szerettetni mások gyermekeit. Fájlaljuk úgy a magyar anyákkal a magyar foglyok távollétét, mint ahogy magasztaljuk a nem a magyar bölcsők és küszöbök neveltjeit.

Sok sebünk közt az égőbbek: a családi élet bomlása, vallási - erkölcsi jellegének elkopása, az erkölcstelen mozi, a túlhajtott tánc-keresés és a könnyű, léha élet vágy3Ifjúság, férfivilág, tiszteld, gyengéden szeresd az édesanyát, édesanyák oly tudattal hordjátok méltóságtokat, hogy fejetek felett lássuk az édesanyák édesanyjának, minden magyarok Nagyasszonyának képét most és mindörökre. Amen.

77