Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
mokratikus szellemnek is. De van-e szabadság ott, ahol a katolikusoknak nem lehetnek saját iskoláik? Ahol nem tűrnek mást, csak az állami iskolákat? Azt az állami iskolát, amelyen keresztül a mindenkor uralkodó, sokszor kisebbségi pártok akarják a többség gyermekeire rákényszeríteni a maguk világnézetét? Egyszer az egyik párt, máskor a másik, aszerint, hogy melyik kerül uralomra. És mindegyik az iskola révén akarja a maga uralmát állandósítani! Nem, ez nem demokrácia, ez nem is szabadság... Akik az Egyházat a reakció fészkének szeretik tekinteni, akiknek reakció minden, ami katolikus, ne benne keressék a reakciót, hanem az efféle szabadságellenes törekvésekben. És ha katolikus iskoláinkat kiéheztetni akarják, megvonván tőlük az államsegélyt és mondván: tartsák fenn azokat maguk erejéből a katolikusok, akkor mi erre azt feleljük: a katolikus iskoláknak adott államsegély nem kegyadomány, hanem a katolikus szülők adójának visszajáró része. Egyes nyugati, igazán demokratikus országokban, így pl. Angliában és Hollandiában a katolikus iskolákat egészen az állam, illetve a közület tartja fenn, mondván: a katolikusoknak joguk van arra, hogy az ő adójukból őnekik való katolikus iskolát tartsunk fenn! Ha tehát a magyar állam az adókból iskolákat tart fenn, a mi adónkból katolikus iskolákat tartson, vagy legalább hathatósan segélyezzen! Különösen joguk van erre a fenntartásra szerzetes iskoláinknak, amelyeket a földreform létalapjuktól fosztott meg. Mikor az állam a szerzetesrendeknek földjét a nép számára igénybe vette, akkor ünnepélyes, törvényes formában kárpótlást ígért, és ezen ígéret és törvény értelmében joguk van szerzetes iskoláinknak az államtól személyi és anyagi terheik kiutalására - ismételjük, nem kegyképpen, hanem az igazság alapján! És szerzetes iskoláink éppúgy, mint egyéb katolikus iskoláink, az államnak ezen kiadásait bőségesen megtérítik szellemiekben és erkölcsiekben, mert ha valamely rendszernek, úgy a demokratikus rendszernek van szüksége a nép széles rétegére kiterjedő műveltségre és felelősségérzetre, mindkettőt pedig legnagyobb eredménnyel katolikus iskoláink teremtik meg és terjesztik. Talán úgy tetszik - kedves Híveink -, hogy aggódás szól szavainkból, amikor a katolikus iskolák és hitoktatás mellett valóságos védőbeszédet tartunk. Bár alaptalannak bizonyulna aggódásunk! Előttünk azonban az Úr szava lebeg: Lelkek pásztorai, őrködjetek! Őrködjetek és imádkozzatok! És felhívunk titeket - kedves Híveink -, ti is őrködjetek, ne aludjatok, mint az apostolok a Getszemáni kertben. Őrködjetek és imádkozzatok, hiszen a ti ügyetekről, gyermekeitek és unokáitok leikéről és rajtuk keresztül a haza jövőjéről van szó! Oly vigasztaló számunkra látni buzgóságtokat a templomban, de üresek lesznek a templomok, és csak négy fal között fogják bemutatni a legszentebb áldozatot, ha iskoláinkhoz és a hitoktatáshoz nem ragaszkodtok, és gyermekeitek vallás nélkül fognak felnőni. Sőt papjaitok sem lesznek a legszentebb áldozat bemutatásához, a szentségek kiszolgáltatására, mert vallás nélkül nevelt ifjúságban hogyan támadjanak papi hivatások? Előttünk azonban más jövő képe lebeg, nem ilyen szomorú jövőé: a katolikus újjászületés képe, mely szerte a világon erőteljesen és biztatóan bontogatja szárnyait, és amely hivatva van megújítani a föld színét, az igazság, a béke, az emberi testvériség és szabadság jegyében, az ifjúság katolikus nevelése útján. 63
