Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
És mert Pázmány és a pálosok a szentistváni hagyományok képviselői voltak, a fiatalabb anyagi kövekre a Tridentinum betonja mellé a magyar középkor áldott szellemisége is rátelepedett. Van itt művészet és tudományosság; szellem, élet és történelem.' De a legfőbb jellege mégis az, hogy mindezzel gazdagon megrakodva az ország jeles papjai indultak elk innen századokon át, hogy főpapi trónusokon1, egyházkormányzatban, lelkipásztorkodásban, katedrákon, könyvekben és az élő szó erejével a papságnak, híveknek irányt mutassanak és lelkeket üdvözítsenek. Mindez, bármily súlyos tőkéje, kincse a háznak, mégis csak eszköz annak a kezében, aki itt századok, korok változásai közt az egyetlen állandóság: a mi Urunk Jézus Krisztus, az oltár igénytelen lakója. íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.4 Nélküle nincs papi élet; de nincs áldozat, szeretet, emberhez méltó élet a földön. Érte van a tegnap, a ma és a holnap. Ezért kapnak a szokványosnál magasabb fényjelzést a ház említett értékei. Ezért volt művész és tudós, faragott követ és fát a pálos előd; ezért tanult ernye- detlenül és hordott téglát, fát és cserepet a tegnapi kispap-utód. A múlt értékeivel, a jelen dicséretes erőfeszítéseivel továbbá - gazdagodó Központi Papnevelő Intézet - a jótevők és áldozatos elöljárók, kispapokm felé főpásztori köszönetem és elismerésem kifejezésével - átveszem. De az Alma Matert a családatyára, a rektor úrra bízom. Úgy vezesse elöljárótársaival a levitákat, hogy Rómára tekintsenek, ahol az örök élet igéi és minden földi eligazodás van. Tanítsák, neveljék ennek a tekintélynek föltétien tiszteletére és az irányában való engedelmességre. Az a világ, amely tekintélyt, hozzá ily földkerekséget, évezredeket és örökkévalóságot kapcsoló tekintélyt nem ismer, már megítéltetett. Ha a pogány római százados mondja: „Magam is hatalom alatt álló ember vagyok, katonák lévén alattam; ha mondom ennek: Menj, ő megy, és a másiknak: Jöszte, ő jön, és szolgámnak: Tedd ezt, és teszi",5 akkor a hit követelménye, hogy az Egyház papjai ennek a századosnak11 a magaslatán álljanak, és ne a tévelyek hordozóitól kérjenek a nyáj élén útmutatást. Ha vak vezet világtalant, mindketten verembe esnek.6 A Szentatya útmutatásaiban, a nyíltságban nincs hiány, csak legyenek füleink a hallásra. És a küldőjéhez hasonlóan gyalázatokkal tetézett Róma mutatja az utat. Csak legyen szemünk a látásra. Az unitas Ecclesiae, az infallibile magisterium, primatus7 nemcsak dogmatikai tractatus, de kijelölt életutak0 egyéneknek, népeknek, pásztoroknak és nyájnak. IttlakókP, belépők és kimenők, szüntelen tudatában legyenek annak, hogy „szent ez a hely", domus Dei et porta coeli,8 és saruoldást kíván.9 A megszentelt múlt, a genius loci,10 a spiritus Seminarii kötelezA A ház legfőbb urának, a Szentségi Jézusnak, látva jelent és jövendőt, gyönyörűsége legyen lakni a levitákkal. És legyen vigasztaló ígéret, hogy velük, bennük és általuk megújul a föld színe. És így Lippay érsek Magyarország Patronájának szentelt, 1648-i egyetemes szemináriuma az 1948-i Boldogasszony Évének drágagyöngye és eszméinek mindenkor az első vonalban diadalmas megvalósulása legyen.1 54
