Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

dogságban. Az ő uralkodása történelmünk delelője. A ma 90 ezer négyzetkilométer területű csonka-országnak 11-szerese. Egy millió négyzetkilométer volt. A mai Románia, Jugoszlávia területe, Magyarország Lengyelország Nagy Lajos jogara alatt élt. Hazánk künn hatalmas, benn virágzó és szabad. - Bizton állott sérthetetlen jog alatt.

Oh, nagy volt hajdan a magyar,

Nagy volt hatalma, birtoka;

Magyar tenger vizében hunyt el Észak, Kelet s Dél hulló csillaga.4

Közelről, a visegrádi várából,3 járt ide a király legkedveltebb páloskolostorába és pihenő helyére. Itt társalgóit a nagytudású és szentéletű pálosokkal. Capistranoi Szent János állapította meg róluk száz évvel későbben, hogyha valaki szenteket akar látni, menjen Márianosztrára. Itt imádkozott, elmélkedett ez a nagy és szent ember, aki emberfeletti keresztek alatt élt. Leányai voltak, de nem volt fia. Aztán kiüt rajta az iszonyú lepra, a bélpoklosság. Pusztulásnak indult húsa, csontja; de türelemmel, Isten akaratán megnyugodva viselte a gondosan rejtegetett kórt. Ám a vallás fáklyavivője, a kereszténység kapitánya, Szent László követője mégis leginkább a Mária-tiszteletért jár Márianosztrára. O is, a pálosok is nagy Mária-tisztelők. Nagy Lajos Máriát úgy emlegeti, „Isten dicső Anyja, Gyámolunk és különös patró- nánk!"

A pálosok vezetnek a magyar földön élő szerzetesrendek között a Mária-tiszte- let, a Nagyasszony-tisztelet terén. 30 templomukat szentelték tiszteletére. Monostor-templomaik látogatott, híres Mária-kegyhelyek. A pálosok állandóan imádkoz- zák a rózsafüzért. Épp Márianosztráról 16 magyar pálost küldenek a lengyel Czestochowába a híres Mária-kép őzésére. Amikor Mohács után jöttek a portyázó törökök, hősiesen védték a kolostort és a templomot, az idemenekült népet a pálosok. Ennek a múltnak a szemléletében elérzékenyül az ember:

Bús szívem elfogul, könny fakad szemembe'

Midőn Magyarország sorsa jut eszembe

Nem tudok gondolni szép hazám múltjára,

Hogy meg ne induljon könnyeimnek árja.5

De a könny nem elég még a fekélyekkel ellepett Jób sorsában sem. Ennél többet ér, ha Boldogasszony Évében nem sírni, hanem tanulni megyünk a Mária-tisztelet terén példaadó, eligazító múltba. És ahogy a természet üdítő forrásához egymásután jönnek a környező mezők szorgalmas munkásai és megmerítik korsóikat benne; mi is megmerítjük a lelkünket a világ szennyes folyókái után a múlt megszentelt Mária-kegyhelyein. Örömmel merítjük meg,6 mert ebben a múltban visszatalálunk az isteni kinyilatkoztatáshoz és nemzetünk elvesztett lelkivilágához. Megtaláljuk a pálosok elejtett, elszakadt rózsafüzérét. Legények, férfiak, leányok, asszonyok, utolsó maradék krajcárjaitokon is vegyétek meg az olvasót magatoknak.

50