Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

5. Egyházmegyei körlevél nagyböjtre

A főpásztor országos engesztelésre szólít, és ezt harangzúgás elrendelésével nyomatékozza.

Esztergom, 1948. február 20.

Krisztusban kedves Híveim!

Régen, nagyon régen mondta a sirató próféta, de ma különösen valósul: „A nyomorúság nemzetről nemzetre megyen."1 Az annyira várva várt, de Noé első galambjaként - a földön otthonra nem lelő béke bizonytalansága miatt gyötrelembe esnek a népek, és reszketnek a föld minden lakói. Az egyéni, családi és népi sorsok olyanok, mint a nagy pusztító viharba került könnyű pehely és gyönge falevél. A gyötrő tegnap emésztő tüze után a szorongó máról a még bizonytalanabb holnapra összpontosul minden figyelmünk. Érezzük, hogy nagy az Úr napja és igen rettenetes; ki állhatja ki azt? Nagyböjti fohászunk feltör a prófétával: „Engedj, Uram, engedj meg a te népednek, és ne add örökségedet gyalázatra".2

Halljuk az Úr eligazító és megmentő szavát: „Térjetek hozzám, teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. És szaggassátok meg szíveiteket, nem pedig ruháitokat. Szenteljetek böjtöt, híjjátok össze a sokaságot. Gyűjtsétek egybe a népet, szenteljétek meg a gyülekezeteket, híjjátok össze a véneket, gyűjtsétek egybe a kisdedeket és csecsemőket".3

Az üdvösség kedves napjaiban, a Nagyböjt fájdalmas hetében mint a ti főpásztorotok, én is összehívom minden plébánia minden családját és hívét nyilvános engesztelésre és megkérlelésre. Isten türelme végtelen, de a bűnbánatunkra megszabott türelmi idő a végéhez közeleg, mert nagy a mi elpártolásunk.4 Megsokasodott gonoszságunkért a bűnbánat sarkall; ugyanakkor a remény is biztat: „Mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül".5 Jóságos, kegyes és nagyirgalmú mindazokhoz, akik segítségül hívják.6

Tekintetünket a Fájdalmas Szűzhöz is emeljük, aki számunkra hazánk Védőasszonya, és akiről sohasem lehetett hallani, hogy bárkit is magára hagyott volna, és aki nemzetünket is ezeréves történelmi életében megszámlálhatatlan jótéteménnyel halmozta el. A Kálvária ormán hét tőr járta át a lelkét; tőrök sajgatják a mi szívünket is. Mindene a kereszten, mi is a kereszten látjuk mindenünket és csak a kereszt alatt találjuk nyugalmunkat. Ő állott, nem tört le, nem roskadt össze. Most azt kérjük tőle, hogy mi is álljunk, ne törjünk le és ne roskadjunk össze a kereszt alatt. Nem is azt kérjük, hogy múljék el a keserű pohár, hisz a jobb latorral szívből sóhajtjuk: Bűneinkért méltán szenvedjük7 a csapásokat és megpróbáltatásokat. Inkább az Üdvözítővel együtt ezzel is az Atya akaratát teljesítjük. Csak azért esen- günk, hogy a Boldogasszony Évében erős lélekkel állva bírjuk a történelmi nagy keresztet. Mi is, hit- és nemzettestvéreink is.

31