Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
o) „Moszkvában" Mind. Proc. Moszkva mégcsak nem is a Romanowok korában keletkezett, esztétikailag más és másképpen ítélik meg, és mégis ma is főváros. Ugyanitt a világhíres Novo Devjecsiv monasztirt a mai világ hozta rendbe a rombolás után és büszkén mutatják, mint a régi orosz dicsőség maradványát. A magyarnak is szabad és kell szeretnie a múltját, emlékeit. „Dehogy mulasztanám el - írja Petőfi úti jegyzetében, amikor Sáros várának romját, Rákóczi egykori fészkét meglátja - valami romot megtekinteni, hacsak szerét ejthetem. Oly jólesik ott színom a dicső lovagkor levegőjét, amelyben születnem kellett volna igazság szerint." Bizonyára megbocsátják neki ezt a különös n- osztalgiát. Megilletődéssel nézi Salgó, Munkács várát, Nagyszalonta csonka tornyát. (Illyés: Petőfi. 195; Korniss: Petőfi pesszimizmusa. Budapest, 1936. 91). Száz évvel később p) Mind. Proc. omit. „A nagy... megnyilatkozás" q) „így ... kézenfekvő" Mind. Proc. Ma nagy feladata lehet az, hogy kiemeljük: itt és most és így különlegesen ezeket és ezeket az igazságokat hirdessük. A közlés mikéntje rendkívül fontos. Elkelne minél több tanfolyam hittanárjainknak, hitoktatóinknak, lelkipásztorainknak, egyesületi, világi vezetőinknek. Hogy miben, kézenfekvő. r) „ahonnét... spiritualista" Mind Proc. Vannak hitetlen természettudósok, hozzá nem is csak kicsinyek, hanem jelentősek, mint Virchov, Tyndall, Du Bois Raymund, Halley, Humbold. Ezeket azonban általában nem a tudomány alakította vallástalanná. Erkölcsi élet, emberi tekintet, a kor vallástalanságának a hangossága, az érvényesülés tette azzá őket, inkább időlegesen, mint halálukig. Az elsőrangú természettudósok legnagyobb része istenhívő, sőt jámbor keresztény. Mellőzzük a csillagászat, fizika, vegyészet, növénytan, földrajz kristálytan hívő tudósainak ragyogó sorát. Kneller elvégezte ezt. De állapodjunk meg korunk uralkodó tudományánál, a modern élettannál, amely - mint egyesek vélik - a fejlődéssel kimutatta a teremtés, valamint az anyagtól különböző lélek feleslegességét, a lélek és anyag, Isten és a világ kételvűségének a tarthatatlanságát, és eltüntette volna a határt az élő és holt anyag között. Müller, a XIX. század nagy fiziológusa, Schwann, a sejttan megalapítója, Volkmann, Mendel, Vierordt, Ehrenberg, Martius, az anatómus Hyrtl, Pasteur stb. nem kicsi képviselői voltak az élettannak, mind mélyen hívők és nem anyagelvűek. És Darwin? Ő kételkedő; korán elveszti édesanyját, apja is, iskolája is észelvű. De maga bevallja, hogy Isten létét sohsem tagadta. Főművének a végén a Teremtőtől származtatja minden élet csíráját. A ma felkapott színezést a darwinizmusnak Hackel adta meg. Az ún. kifejlődési elmélet nem ellenkezik a vallás igazságaival. Nem jár vele Isten tagadása és az emberi léleknek az állat-lélekből származtatása. Isten bölcsessége még hangosabban mutatkozik meg a kifejlődési elméletben. A híres hangyász-pater, Wasmann a leszármazástan hirdetője volt. Csak a monisták érezték magukat kényelmetlenül amiatt, hogy a katolikus hittan oly tág teret enged ezen a téren. Szűkebb határokon belül a kifejlődést bizonyító jelek nem hiányoznak. Már Darwin előtt hirdette a fejlődés-elméletet Lamarck, Ampére, d'Omalius. Mindhárom hívő tudós. Darwin után Heer, Volkmann, Lyell, Wasmann, Lossen és Waagen. Ezek is mind hívők. A kérdés teljességéhez legalább röviden hozzátartozik az is, hogy a már említett Ehrenberg, az ázalagok és protozoák felfedezője, Darwin elméletét és Häckel anyagel- vűségét képzeletszőtte elméleteknek és mulattató regényeknek tartotta. Ranke is néprontó tévedésről beszél. Másrészt Häckel követője, Platek professzor szerint a természet- tudomány és kinyilatkoztatás közt nem sikerült ellentétet felfedezni (Reichspost 13. XII. 1928). Ugyanezt mondja a hívő biológus is: „Manapság, a biológia korszakában senki 29
