Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
Királyok Királya, akinek - akarva vagy nem akarva - valami tekintetben a megdi- csőítésén dolgoznak. És az egyház-üldözők is megdicsőítik a Krisztus Királyt? Akár jobb lator lesz a végén, akár bal lator, Krisztus dicsőségét szolgálja. Napóleon, aki két pápát fűzött rabláncra és letiporta a francia egyházat, Szent Ilona szigetén bűnbánó, alázatos hitvallással fejezte be életét Krisztus előtt. Az a Hitler, akinek hallatlan gőgje előtt elnémult a félvilág, aki tombolt Európa homlokán, aki úgy gondolta, semmi sem akadályozza meg, hogy ezer évre ő szabja meg Európa arcát és az Egyházat pár év alatt kiirtsa azzal, hogy papjait összeesküvés- és valuta-vádakkal közönséges bűnözőkké nyilvánítja: pár év alatt ő omlott össze egy sajátkezűleg magára mért irányított golyó alatt. A horogkereszt lebukott, és Hitler porba omlott műve felett fénylik titka a Keresztfának... Az Egyház pedig ma egyetlen ereje és vigasza a szerencsétlen német népnek. Amikor az Egyházra, szavára hallgattok és azt megtartjátok, a Krisztus Király alattvalóinak mutatjátok magatokat, amint a keresztség és bérmálás szentségének felvételekor erre vállalkoztatok. Mint az Egyháznak szenvedésekkel és fájdalmakkal megtelt tagjai Jézus Krisztushoz szüntelen imádkozzatok: „Jöjjön el a te országod!" az Anyaszentegyház szabadságában és felmagasztalásában. Ezért munkálkodni kell, ahogy a Zsoltáros mondja: Mondom, munkám a királyé.22 Büszkén valljuk ma magunkat Júdás Tádé apostollal Jézus Krisztus szolgájának 23 Az emberd és a társadalom szilárdságát és üdvösségét egyedül Krisztuson, mint sarokkőn24 találhatja meg. Ezen a sarokkövön épült és alapul az Egyház. Jó nekünk itt lenni a megpróbáltatások idején, mert a Krisztus Király és Jegyese, az Egyház most közelebb van hozzánk. A hűséges magyar alattvalók 1741-ben Pozsonyban önként, lelkesen kiáltották: Életünket, vérünketZ25 Hát a Krisztus Királynak is, aki maga is életét, vérét áldozta üdvösségünkért, életünkkel, vérünkkel tartozunk. Nem minden pillanatban kívánja az egész életet és vért, de a készséget erre elvárja. A földi hódítók is beérték a vár helyett nem egyszer a kulccsal. A pásztorok szerény ajándékot, a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént, mirrhát vittek a jászolhoz lelkűk várkulcsaként. A ti várkulcsotok ez a szívetek áldozatával szépen megújított plébánia-templom, amely hitvallóan hirdeti, hogy életünket, vérünket se sajnáljuk Krisztustól, Krisztus folytatásától, az Egyháztól, amelytől édesanyánk, hitoktatónk ajakán át tanultuk és éljük: Hiszek Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban. O utunk, igazságunk és életünk26 most és mindörökké. Amen. 161
