Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
41. Pálosszentkúton, engesztelő zarándoklat alkalmával A bíboros a kunok megtéréséről és a családellenes bűnökről szólt. Pálosszentkút, 1948. október 10. Századok óta nem volt magyar földön kiterjedésben és mélységben, olyan lelki megmozdulás, amelynek megértők és megnemértők, akkora figyelmet szenteltek volna, mint a Boldogasszony Eve. Ha az esztendő vasárnapjainak és pirosbetűs ünnepeinek száma kétszeresére emelkedett volna, akkor sem lenne elegendő, hogy a magyar püspöki kar a hívásoknak eleget tudjon tenni. Az ország legjelentősebb központi helyein és Mária-kegyhelyein végighordoztuk a Mária-tisztelet fehér lobogóját és százezres tömegekben milliók álltak alája és ahol hirtelen támadt, időzített és déltájban már el is múló ragályos betegségek léptek fel a Mária-napok ellenében, a testek visszatartva részben elmaradtak, de a lelkek annál inkább ott száll- dostak a kibontott vallási és nemzeti lobogó alatt, amely mint valami vonzó mágnes, a szenvedő magyar szíveknek az Egyházhoz és hazához való hűségét hozta napfényre. A régi kunok véresen pusztító vihar és fergeteg voltak Magyarország egén. 1070-1240 közt a Don és Al-Duna közt alkottak birodalmat és adtak gondot az orosz nagyfejedelemnek, a görög császárnak és a magyar királynak. A XIII. században kezdenek megkeresztelkedni 15 ezres tömegben és 1239-ben 40 ezer család telepszik le belőlük a Kárpátok alföldi teknőjében, ahol azonban még nem földmívelők, hanem sátorozó pásztorok vagy századokon át katonák. A végleges megtérésük csak abban a XIV. században fejeződik be, amikor a magyarság már három és fél százada Szűz Mária virágoskertje és Magyarország hitéleti virágzásának a tetőpontján állott. A kunnak finomságra hajlik a lelke: a XIV. század elején már ott van a kun-sírokban a liliom, mint ékszer. A XVII-XVIII. században kapcsolatba kerül a gyönyörű virágzásra jutott Mária-tisztelettel: főkapitányuk, mint az ország nádora, a ró- zsafüzéres Esterházy Miklós, utána fia, Pál herceg, akinek köszönjük a legszebb magyar Mária-imádságot: Emlékezzél meg Istennek dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ahogy különleges volt a világi kormányzatuk, az volt az egyházi is. Bár földjük nem függött össze az esztergomi főegyházmegyével, mégis az esztergomi érsek hívei voltak. Erélyesen védik jogaikat és a szabadságot; de hitéleti téren a Mária-tisztelet már sokat finomított rajtuk. Az otthonhoz odanőtt a szívük és amikor 1786-ban elindulnak, hogy kirajzó feleslegükkel megszállják, megüljék a bácskai pusztaságokat, a búcsúzásnál gyerekként sír a maradó és távozó kun egyaránt. 149
