Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

nak meg eddig nem tapasztalt mérvben; de nem-katolikus testvéreink is, Északon, Nyugaton és az Alföldön, az ő többségi városaikban is, közénk állnak és érzik, hogy a magyar vér a magyar vérnek nem lehet ellensége. A máriás és a szentségi körmenetekben Isten szolgálata az erények követése, a legázolt emberi jogok és nemzeti legszentebb érdekeink jelentkezése.

Nem félünk az édesanyától. Gyermek-kacsok, edzett karok ölelik át az édesanyát. Gyermekszájak, férfiajkak lehelnek csókot a kezére. Gyermekszemek, öreg szemek telnek meg könnyel, ha rágondolnak.

Az Isten Anyja magyarok édesanyja. Akar is segíteni, mert irgalmas; tud is segíteni, mert hatalmas.

Kedves Gyermekeim! A magyar történelem iskolájában kioktatva, isteni tanítással eltelve zengő örömárban harsogjátok: Áldjátok, áldjátok Máriát! De mivel a két templomon és a kegyoltáron kívül a legősibb magyar szerzetesrend képviseli itt a magyar történelem szellemi vonalát, a Mária-tiszteletet, köszöntsük itt a Boldog- asszony és lelkeink felszentelt szolgáit is. Megköszönjük nekik szemtől-szembe és a temetőben pihenőknek, amit egymást váltó nemzedékekért, eleinkért, elsősorban Kemenesaljáért tettek. Gyermekfejjel emlékezem, mit tett messze vidékre gyűrűző hullámokban Egyházashetye a Jézus Szíve és Kismáriacell a Mária-tisztelet terén kemenesalja-hegyháti őseink lelkében. Amikor vonatnak még híre-hamva sem volt, idejártak az én egykori zalaegerszegi híveim Mária-tisztelő elei is. A győri főpásztor már 1749-ben Kiscell 100 ezer bűnbánójáról, sok visszatérőről beszél.14 Szily János szombathelyi püspök méltatja a nagy és hatalmas munkát, amellyel a Mária- tiszteletet és ájtatosságot oly hathatósan terjesztette a nép között. A kétszáz év csak emelte ezt a számot. A zarándokok áldozatvállaló tette százezrével pihen a közeli és távoli temetőkben; a hitvalló lelkűk a siralomvölgy után ott él a Mária-tisztelet fölséges tőkéjéből boldogan az égi Édesanya karjai közt. Ez a nemzedék tudja, mit ér a földi kincs, aminek rozsda, moly és tolvaj a sorsa. Az örök életért, az egy halhatatlan lélekért érdemes élni. És a léleknek édesanya kell. Minél hatalmasabb, minél lehajlóbb, annál jobb.

Hogy milyen időket élünk, nem kell kiteregetni. Eleget beszél az az ostor, amelyik kínvallatóan a hátunkon csattog.15 Szily János szombathelyi püspök méltatja a nagy és hatalmas munkát, amellyel a Mária-tiszteletet és ájtatosságot oly hathatósan terjesztette a nép között. A történelem ostorszava hajt oda minden tékozló fiút a mennyei Atyához, a mennyei Anyához. Ha megtérést hoz, csókoljuk meg a szeges ostort! A búcsúfiatok, ha még nem volna, a rózsafüzér legyen. Ha imaszándékotok nem volna, hát legyen; a búcsús fáradalmakat, a magyar kereszteket is ajánljátok fel az Anyaszentegyház szabadsága és felmagasztalása; a magyarság egymásra találása, a hadifoglyok hazatérése, a gyűlölet-katlan kialvása, az Isten- és emberszeretet fellobbanása és szüntelen lángolása; ifjúságunk testi, lelki épségben megmaradása; egyszóval, magyar hazánk sorsának jobbrafordulása és mindannyiunk, Mári- a által Jézushoz eljutása szándékára. Amen.

138