Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

Szűz, Szent István király és Szent Imre herceg áldott együttese újul meg így család­jainkban. 2) A templom. A hívőközösség tűzhelye, jelképe, amelyet a nemhívők messze el­kerülnek. A toronykereszt a város, falu, tanya felett égre mutat, az örök lámpa im­bolygó fénye Jézushoz vezet. A templom küszöbét, kövét, lépcsőjét derék őseink járták, térdelték ki nekünk, ezt az egyetlen élet-utat mutatva. A mi imáságunkba belesuttog az ő rég elrebegett, de még itt élő, szárnyaló imádságuk. Ezt a templo­mot vigyük be az ifjúság felszított szeretetébe. A minapi német vallásüldözés az if­júság értékesebb része templom-hűségének gyönyörű példáit mutatja. A vallási gyakorlatokba vezessük be gyermekeinket, majd részvételük felett ébe­rebben őrködjünk. A szentmise-hallgatás, Krisztus áldozata végtelen értékének hit­beli tudatosítása, a bűnökből tisztulás, a szőlőtővel, Krisztussal eggyéválás a szent­áldozásban - legyenek a szülő és gyermek hitének közös lélegzetvételei. Azok a családok egyek, amelyeket nemcsak a vér, de az azonos szent hit élése is jellemez. 3) Egyházközség. Ez a hívők jogi közössége, amelyben - más lehetőségeknek már- már elfogytával - ma az ifjúság is éli a maga társadalmi életét a hit talaján, az Egy­ház keretei, édesanyai karjai közt, eszményi célkitűzéssel. Korábban virágzó iskolai egyesületeink munkája is megnehezül. Amennyire visszatartja a veszedelmekben még tapasztalatlan ifjúságot a nem neki való, katolikus és magyar lelkiségtől tudat­lan ifjúságot a nem neki való, katolikus és magyar lelkiségtől idegen, hangos kö­röktől a hívő szülő; éppúgy ez egyházközségi ifjúsági csoportokba céltudatosan ve­zessük és küldjük gyermekeinket. Itt megmaradnak Istenéi, Egyházéi, hazáéi. Ne mondjátok kishitűen azt, kedves Szülők, hogy ti hitoktatást és neveléstudo­mányt nem tanultatok; de meg elég enélkül is a ti földi gondotok. Hogy ti a család­papságnak ezen a ponton is megfelelhessetek, egyidejűleg meghagyjuk papjaink­nak és hitoktatóinknak, hogy szentbeszédeikben és előadásaikban adjanak a szü­lőknek útmutatást, mint végezzék a gyémántköszörülésnél is nehezebb munkát, a gyermeknevelést és mint közelítsenek a végtelen finom gyermeki lélekhez. Annak idején ne késsetek ezeken megjelenni és bekapcsolódni. De vannak is oly isteni adományok a szülői lélekben, aminők csak a szülők, de különösen az édesanyák osztályrésze. Nemcsak áldozatos anyai szeretet van, de rendelkezésükre áll az es­küvői oltárnál nyert hivatási és állásbeli kegyelem is, amellyel a szívük alatt fakadt életet, a karjukba adott és rájuk bízott gyermeket Istennek nevelhetik. Aki az életfa- kasztás természetes erőit adta, az ad kegyelmet arra is, hogy a szülők Krisztus kirá­lyi papságának8 részesei legyenek; de mindenkor a Krisztus családját jelentő Egy­ház papjával együttműködve, annak szentségi hatalmával kiegészülve, kiteljesed­ve. így valósul XI. Pius pápának az ifjúság neveléséről szóló apostoli körlevelében közölt ama megállapítása: az Egyház és a család a keresztény nevelésnek egyazon templomát alkotják. Mindkettő talaja az Isten-félelemnek és tekintélytiszteletnek, amelyekre korunk úgy rászorul. Isten kitüntető bizalommal rábízza a szülőkre nemcsak gyermekeik testét, de halhatatlan lelkét is: Minden szülő viseli Isten előtt a nagy felelősséget gyermekei 129

Next

/
Thumbnails
Contents