Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
35. Püspökkari körlevél az új iskolai év kezdetén A püspöki kar a keresztény nevelés érdemeiről szól az iskolák államosítása után. Budapest, 1948. szeptember 1. Katolikus Szülők! Amikor az iskolák kapui évről évre kitárulnak, és azok ifjúsága üdén, tisztán, esengve énekli szentegyházainkban a Veni Sanctét, a bizalom mellett is bizonyos szorongás üli meg az érző, felelősségtudatos édesapai, édesanyai szívet. El-elröp- pen abból az iskolás gyermek feje felett is a bibliai nagy kérdés: Vajon mi lesz a gyermekből?1 1948—49 tanévnyitóján ez a szorongás és érmék a kérdésnek a súlya csak nő és nehéz ólomteherként megfekszi százezrek és milliók szívét. Ez a tanév egészen más, mint minden eddigi tanév. Ez az első tanévnyitó, amikor azok, akik közel ezer esztendeje álltak a magyar gyermek mellett az iskolában, most már nincsenek ott. Az a kinyilatkoztatásból fakadó nevelési szellem, amely a szorongó szülőket nehéz időkben egyedül nyugtatta meg, az ifjúság nevelésének pedig kipróbált, Egyháznak és hazának a jövő felől biztonságnyújtó alap volt: iskoláinkban nincs többé! Vannak, akik - külső hangulatkeltésre - nehezményezik, hogy a papok és szerzetesek nem tanítanak a most elállamosított iskolákban. Ezért az Egyházat, illetve az egyháziakat hibáztatják. Ezek felejtik, hogy az Egyház papjai és szerzetesei csak Krisztusnak és az Egyháznak a szellemében nevelhetnek. Ez hivatásukból, papi, szerzetesi mivoltukból folyik. Az iskolai tanító-nevelő munkát eddig azért vállalhatták és végezhették, mert ezzel hivatásukat gyakorolták. Ha nem taníthatnak és nevelhetnek világnézetükkel és hivatásukkal egyezően, nem folytathatják ezt a tevékenységet, hisz önmagukkal kerülnének ellenkezésbe. Az iskolák elvétele pedig azért, elsősorban és főképpen azért történt, hogy ezt a nevelési szellemet kiküszöböljék. Az elvett iskolákban következésképpen ennek a nevelési szellemnek érvényesítése nem lesz lehetséges, kivéve a vallástani órákat, amelyeken a hitoktató és hittanár a vallási igazságokat tanítja majd. Nem tiltotta ki az állam az Egyház nevelőit az iskolából, sőt a kifelé tett nyilatkozataiban marasztalni kívánta őket. Ámde az adott tények és a fejlemények erkölcsileg lehetetlenné teszik ottmaradásukat. Az érintett elvi indokon kívül csupáncsak még két körülményre mutatunk rá. 1) Amikor a XVII. században a japán császár azt kívánta az európai hithirdetőktől, hogy japán földön az első lépést az előttük földre helyezett feszület megtiprásá- val tegyék meg, a pogány mikádó és miniszterei nem tiltották meg az európaiaknak a japán földre lépést. Csak olyan föltételt szabtak, olyan helyzetet teremtettek, ami egyenértékű volt a tilalommal. Némely európai így is bement Japánba. De ezt 125
