Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

lényegét alkotja. Az anyagelvűség tagadja és irtja a lelkekben a személyes Isten és halhatatlan lélek létezését, következésképp tagadja a kettő kapcsolatát, a vallást is. Isten nélkül nincs természetfeletti világ, isteni kinyilatkoztatás, megváltás, meg­szentelés, ennek magasabb hirdetési eszközlője, az Egyház. Bolondság elménknek, szívünknek Istenhez emelése, a természet finomítása, javítása szentségekkel, az ál­dozatot jelentő keresztény erkölcsökben folyó élet, amikor - mint fölényesen állít­ják a világ fiai - csak egy valóság van: az anyag; vak, süket gépezet a világ, egyet­len célja az emberi életnek, a földi javak termelése, míg egyszer egészen, a testem is odahull a földbe, hogy annak termékenyítő trágyája legyen. Az anyagba süllyedő világ nem haladásra rendezkedik be, hisz az emberi hala­dás legalább annyira szellemi, mint anyagi; hanem visszatér Madura pogányái színvonalához, ahol az érzékek alá eső világot, kígyót, elefántot, tehenet, lovat te­szik meg istennek, a 330 millió istenség egyikének. A főtt rizskását buzgón imád­ják, aztán megeszik. Ha a „felvilágosodott" anyagelvű azt hajtogatja a propaganda - előadásban, hogy nincs Isten, megnyugtathatjuk, hogy van istenük, de nem a sze­retet Istene, hanem - Szent Pál szerint - épp anyagimádatuk, a földiek hajhászata miatt a has az istenük, a dicsekvés az, ami szégyenük.7 Amikor még csak a tudományban kezdődik a méreg-csepegtetés, a Szeplőtelen Lourdes-ban 1858-ban hirdeti a természetfelettiségnek az embert illető vezérgon­dolatát: „Bűnbánat! Bűnbánat!" Amikor a népek és nemzetek a nyers anyagi erők küzdőterén elfelejtik a lelki erőket és értékeket, Fatimában megint lenyúl a fuldok­ló emberiséghez az Irgalmasság szent Anyja, és az anyagelvűség zászlóvivőinek megtérítésére, engesztelésre hívja a népeket. Amikor csömörlésben fuldokolnak lel­kek, családok, népek a célul tűzött földekben és az állati lét szintjén helyezkednek el életükkel, útmutatónk a Szeplőtelen. De vezérlőnk is. Nem ok nélkül imádkozza az Egyház az ősi Mária-antifónát: „Minden tévelyt csak te győztél le az egész vilá­gon!" Ez a Mária-tisztelet iskolája és egyik fő mozgatója. 2) Hitvallást. Népünknek közel ezer év alatt annyi fergeteg és zimankó közepette Szent István, Szent László, Nagy Lajos, Hunyadi János, Zrínyi Miklós és Esterházy nádor, Mária választott vitézei korában és példája szerint elég alkalma nyílt a hit­vallásra. Volt idő, amikor falvak és messze vidékek egyszerre, egy szívvel-lélekkel, nagy ünnepélyességgel tették le a Máriát megváltó katolikus hitvallást valamely gócpontban. De 1948 hitvallása minden eddiginél kiemelkedőbb és történelmibb. A szent király szülőföldjén és keresztelő helyén kigöngyölt fehér zászlót - ősi magyar címer az egyik oldalon, Szűz Mária a másikon - meghordoztuk ebben az évben a szűkre szorított országban. Csongrád, Szombathely, Eger, Sátoraljaújhely, Gyula, Törökszentmiklós, Makó, Máriagyüd, Baja stb., ennek az országos zászlóbontásnak a kiemelkedő állomáshelyei. Az országos ünnepségek magasra csapó lángját, átvet­ték az összes egyházmegyék és azok ünnepségei a jelentősebb pontokon - Balassa­gyarmat, Vasvár, Debrecen, Mátészalka, Jászapáti stb. - messze vidékek hívő töme­geit vonzották és forrasztották egybe. Katolikus nagygyűlés helyett is Mária-kong- resszust rendeztünk a fővárosban. Lehetetlen meghatottság nélkül lélekben átsu­hanni ezeken a csodásán szép és mélyenszántó ünnepségeken. Az idők járásától, megpróbáltatásoktól összeszorult magyar szív égi Édesanyánk és a magyar törté­109

Next

/
Thumbnails
Contents