Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Kapcsolat a kollégiummal és a germanikus társakkal
Amikor visszatért Esztergomba, a kollégium rektorának írásban is megköszönte a szíves fogadtatást. A rektor néhány sorban biztosítja, hogy a kollégium kapuja mindig nyitva áll előtte. Később, 1934-ben a rektorral egy Tóth nevű általa küldendő papról levelezett. Az illető már felszentelt, és szeretne filozófiát tanulni a Gregoriána egyetemen. A rektor azonban nem szívesen venne föl olyan hallgatót, aki már a lelkipásztori élet szabadabb formáját megtapasztalta, hiszen a kollégium igen szigorúan fogja a növendékeket. Meszlényi hiába hivatkozott rá, hogy az ő idejében is volt erre példa. Ez az eset fényes bizonyítéka annak, hogy mennyire szükség volt egy felszentelt papokat befogadó pápai magyar intézetre az Örök Városban. A germanikusok között a mai napig erős közösségi szellem tapasztalható, így volt ez Meszlényi idejében is. A közösség erejére fényt derít Veress Endre miniszteri osztálytanácsos levele.131 Ő már 1917-ben közreadta a germaniku- sokról szóló matrikulák anyagát, és most, 1935-ben egy olyan germanikus kiadványra gondolt, amelyre a volt társak összeadják a kiadványhoz szükséges pénzt. Meszlényinek beszámolt arról, hogy a kiadvány II. befejező kötete érdekében mit tett a nyári összejövetel alkalmával. A váci, olcsó és mégis előkelő Kapisztrán nyomda ívenként 70 pengőért vállalná a kiadványt, amelyre 20 ívet terveznek. Bár inkább a Stephaneumnál lenne ezt a kötetet a legcélszerűbb nyomtatni. Veress leírja, hogy kutatásai során Gyulafehérvárott is járt, és Mailáth Gusztáv Károly püspök hozzájárult a tervezett II. kötet kiadásához, bár ő nem germanikus, hanem a Pázmáneum növendéke volt. Baráth Béla Gyulafehérvárott már gyűjtőívet készített, magára vállalta az erdélyi germanikusok megkeresését. Az eljövendő télen kellő ideje lenne befejezni ezt a fontos ügyet, amely szép kiadványt tenne teljessé. Közli, hogy jó lenne írni Vécsey bárónak, akinek még mindig van pénze, és adakozna is ilyen célra. A levél külzetén Meszlényi sajátkezű írása áll, miszerint el is felejtett érdeklődni, hogy a benti tervről volt-e szó az összejövetelen, a „konveniaton". A következő híradás a germanikus kiadványról 1936 decemberében olvasható.132 Ebben Veress Endre részvéttel szól arra a hírre, hogy gyengélkedett Zoltán, reméli hogy a tátrai üdülés jót tett, és így régi jó egészségét visszanyeri. Kéri, hogy a germanikus-testvéreket erélyesen szólítsa fel adakozásra, hogy a szép munka befejező kötete - a régi germanikusok Rómából hazaírt leveleivel, s az itthon magasabb állásba jutottak Rómába küldött jelentéseivel - mielőbb napvilágot láthasson. Azt ajánlja, hogy a veszprémi püspökkel, Rótt Nándorral és Vécseyvel együtt hármasban tegyenek 2000 pengőnyi alapítványt a kötet kia131 PL Meszlényi Zoltán. 6. d. Levelezés. 2. Hivatalával kapcsolatos levelezés. Nr. 91. 1935. okt. 26. 132 PL Meszlényi Zoltán. 6. d. Levelezés. 2. Hivatalával kapcsolatos levelezés Nr. 92. 1936. dec. 30. 48
