Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)

A családi háttér és a rokoni kör

Az írja, hogy férjével a legideálisabb, tökéletes harmóniában éltek. „Családja védelmében adta drága életét. Mélyen vallásos, istenfélő leikével már hetek előtt felkészült a halál lehetőségére. Előző hónapban életgyónást végzett, naponta járult a szent áldozáshoz. Utolsó szavai, mikor a gyilkos golyó találta: Jaj Istenem, meglőttek. Jézusom irgalmazz!". Köszöni Zoltánnak az érte felajánlott szentmisét és kéri további imáját. A levélből megtudható, hogy ez a vidék rengeteget szenvedett a három és fél hónapig álló front alatt. Minden kifosztva, elpusztítva, Velencéhez hasonló sorsot ért meg.

Elképzelhető, hogy a rokoni körhöz tartozott Marass Tóni, aki Budapestről a XI. kerületi Fadrusz utca 11/b-ből ír a püspöknek 1948. június 6-án.59 Esztergomból költözött fel a család a fővárosba, de személyesen nem tudtak elköszönni a püspöktől. Azt írja Marass, hogy szerettek volna felmenni hozzá, de a lábai rosszak. Jobbnak látták, ha feljönnek a rokonsághoz. Budán a sógornőjénél kaptak egy szobakonyhás lakást, közel a „Babához", és ide költöztek. így köszönnek el tőle, meghálálva azt a sok jóindulatot és támogatást, amit irányukban tanúsított, közel 34 évi közigazgatási szolgálata alatt. A jövőre nézve is kéri pártfogását, mert még nagyobb szükségük lehet a jó baráti támogatásra és a krisztusi szeretetre. Az elmúlt időket csak szobájában töltötte. Megviselte a sok baj. Most folyik az egyik szoba rendezése, de nagyon lassan és nehezen megy, bár a bútor és többi holmi legnagyobb részét már elkótyavetyélték. Ha egyszer Budán jár, nagyon örülnének látogatásának. Felesége is üdvözletét küldi. A levél befejezése: „Ölel régi barátod és tisztelőd".

Rosszindulatúan szól az egyik titkosszolgálati forrás a családról e szavakkal: „Kapcsolatom Meszlényiről jelenti. Meszlényit mostoha anyja nevelte, nem volt vele jó viszonyban, sokáig Esztergomban lakott, de eltanácsolta onnan." 60 Ezeket az alaptalan vádakat a fent közöltek megdöntik.

Azt lehet megállapítani: a családi légkörre rányomta bélyegét az, hogy korán árvaságra jutottak a gyermekek, és ez Zoltánban zárkózottságot eredményezhetett. Az árvaság éppen a legérzékenyebb időben, kamaszkorban érte, és ez végigkísérte életét. Mostoha anyjával törődött, és szerette, hiszen testvéreit ő nevelte fel. A testvérek közötti szeretet bizonyára igen erős volt. A család mélyen vallásos szelleme megérintette a kis Zoltánt. Mind a rokonságban, mind egyházi vonalon az üldöztetés sem volt ismeretlen 1945 után. Rokonai is ragaszkodtak a püspökhöz, nem csupán életében, hanem halála után is.

59 PL Meszlényi Zoltán hagyaték. 6. d. Levelezés. 2. Hivatalával kapcsolatos levelezés. Nr. 103.

60 ÁBTL 3.1.9. V-71.165. 55. o.

32