Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
A családi háttér és a rokoni kör
esztergomi székesfőkáptalan Meszlényi Zoltán kanonoknak részvétét fejezte ki, öccse váratlan halálakor. Miklós tehát nem érte meg Zoltán püspöki kinevezését. Azonban a két árva gyermek mindvégig érezte segítő szeretetét, és iskoláztatásukban is segítette őket. Zoltán, a püspök unokaöccse visszaemlékszik arra, hogy Zoltán „bácsi" gyakran meglátogatta őket Gödön, ahová 1937 előtt költöztek. A házat Héderváry János építtette számukra, és ebben az időben lakták be. A püspökszentelésen jelen volt Zoltán és Miklós, az új püspök két unokaöccse. A szentelésre Héderváry Jánosné vitte őket. A kis Zoltánra különösen nagy hatást tett az a jelenet, amikor a szentelendő teljesen arcra borult, és amikor átadták neki a pásztorbotot. Még mindig emlékszik arra, amikor Serédi Jusztinián a főpapi székbe ültette. Az unokaöccsben mély benyomást keltett a Szent Jobb 1938-as országjáró körútja az aranyvonattal. Ez a vonat Gödön is megállt, és megpillanthatta az ablaknál ülő Zoltán püspököt. Emlékszik a kis Zoltán a nagymamára is, aki a püspöki palotában gyakran vendégeskedett. A püspök unokaöccse ugyanis 1941 és 1943 között az esztergomi ferenceseknél tanult. Sokszor meglátogatta a püspököt, aki mindig közvetlen volt hozzá, és éreztette vele törődését. Elvárta, hogy szorgalmas legyen, és jó jegyeket kapjon. A kis Zoltán 1943-1945 között is Esztergomban tartózkodott, amikor a Hadapród Iskolát, ahol növendék volt, átköltöztették az esztergomi tanítóképző intézet felső emeletére. Emlékszik a Horthy Miklós-féle kiugrási kísérletre. Látta a németek 1944. március 19-i bevonulását, mielőtt a fővárosba értek. A nagymama nem csupán egy hónapban egyszer szerette volna unokáját ebédre vendégül látni, hanem gyakrabban is. Ezért elment a ferencesekhez, hogy engedjék ki az unokát máskor is ebédre. A ferencesek a püspök mostohaanyjának ellent mondtak. A nagymama eddig is sokat vendégeskedett a püspöknél, 1946-ban pedig beköltözött hozzá. A háború vége felé amerikai hadifogságba esett a kis Zoltán, és Passauba került, ahová az édesanyja is elment. Innen 1945. augusztus 21-én tértek haza. Amikor visszajöttek Gödre, igen kevés holmijuk maradt. Zoltán püspök rokoni látogatásáról szól az a levél is, amelyet szó szerint közlünk.35 Ebben szövetet visz az egyik unokaöccs részére, elképzelhető, hogy a Serédi Jusztinián hagyatékából megvásárolt szövetről van szó, amely 320 cm volt. A levél szövege: „Kedves Alice. Tegnap Pesten voltam. Vittem magammal egy ruhára való szövetet. Miután nem akartam postára adni, úgy gondoltam, hogy édes anyádnál leadom azzal, hogy valamelyik fiú részére használd fel. Nem volt otthon senki. Ezért egy szemben lakó papnál hagytam a szövetet, s megkértem, hogy majd küldje át édes anyádhoz. 35 A levél eredetije Meszlényi Zoltán mérnök tulajdona, akinek Aliz édesanyja volt. 24