Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Exhumálása és újratemetése
tett. Féltizenegyre készen is voltak, és a felfedett részeket a sírásók a magukkal hozott kisebbszerű koporsóba helyezték, mely vízhatlan papirossal volt kibélelve. Majd ráhelyezték a belső és a külső fedelet, az egészet csavarokkal lezárva elszállította a gépkocsi a temető vizsgálati helyére, ahol a kirendelt orvos vizsgálata után leplombálták a belső fedelet, hogy másnap az egészet hazaszállítsák Esztergomba. Az említett leleteknél az alábbi bizonyítékok alapján mindenkinek egyöntetű véleménye volt, hogy azok a megboldogult püspök maradványai: Meszlényi Mihály közlése szerint volt egy temetőőr, aki az 1951-es elföldelés- nél jelen volt. A jelzett különálló sírba azért kerülhetett, mivel nem volt elítélve. Nem messze tőle, mintegy 15 lépésre már tömegsírok következnek, amiket azután planíroztak, és később bozót borította be az egészet. A koponya két oldalról kiszélesedett, elején a teljes hajatlanság megmaradt, míg a hátul fennmaradt, bár gyér hajszálak a megboldogult fejére vallanak. A megtalált állkapocs két fogat tartalmaz. Bartl Lőrinc beszélt a megboldogult inasával, és ő mondta neki, hogy gazdája protézist hordott, mivel csak két foga maradt meg, a többi kihullott. A szövet-anyag fekete színe és kabátszerűsége arra utal, hogy az a nevezett halotté lehetett, mert a sírásók szerint csak a tömegsírba kerülteket temették rabruhában, míg az el nem ítélteket saját ruhájukban földelték el. Továbbá az ötvenes években falemezekből készültek a koporsók, ezt bizonyítja néhány felszínre került farost-lemez darab. Koporsót is csak a külön sírba temetettek kaptak. Mindannyiuknak, akik jól ismerték a megboldogultat, az volt a véleményük, hogy Meszlényi Zoltán maradványait találták meg. Meszlényi Zoltán sírját az idézett temetőőr gondozta, sőt még keresztfát is állíttatott föléje a szokásos emblémával, ezzel a felirattal: Itt nyugszik Meszlényi Zoltán - és a név alatt - 1892-1951. Amikor Meszlényi Mihály ki akarta fizetni a fejfa árát, nem fogadta el, mondván: a püspök úr iránti tiszteletből, kegyeletből tette, amit tett. 1966. június 23-án délelőtt 11 körül érkezett meg a koporsó az esztergomi bazilikába. Itt Kőpataki János sekrestyés vette át a szállítóktól, levitette a kriptába és Szent Mihály lovára tétette. Az akkor tanuló esztergomi kispapok között volt Bajcsy Lajos növendék is, akinek kézügyességét Bessenyői Zoltán teológiai tanár, sekrestyeigazgató jól ismerte. Arra kérte a kispapot, hogy vegyen fekete festéket, ecsetet. A fémkazettába zárt Meszlényi-csontokat behelyezték egy egyszerű, fehér deszkakoporsóba, és annak feliratát a kispap készítette el. A temetést másnap délelőtt a konventmise után Szabó Imre esztergomi püspök végezte, előbb a Bakócz-kápolnában bemutatott szentmisével, utána lent a kriptában a temetési szertartással. A rendelkezésnek megfelelően csendben történt minden. így az apostoli kormányzó, Schwarz-Eggenhofer Artúr vezetésével, csupán a káptalani tagok vettek rajta részt, néhány esztergomi 224
