Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Háborús veszteségek
főváros polgármestere és az orosz parancsnokság kívánságára folyamatban van a papi személyek összeírása, hogy ellátásukról gondoskodhassanak. Esty Miklós pápai kamarás március 28-án írt Serédi bíborosnak, a bíboros halála előtti napon.561 Arról számolt be, hogy a budai palota romos állapotba került, de a személyi veszteségek nagyobbak. Veszteségeink Ruppert, Hummel, Lacza, Sitkey-Kolmár, Huszár Károly felesége és Hunyady Józsefné. Ignácz régen a gödöllői internálótáborba került. A sziklakórházban halt meg az öreg Kánya Kálmán, a vári honvédszobor előtt van eltemetve. Baranyay Lipót kiszabadult és itthon van. Esty tudósított más eseményekről is. így például arról, hogy Rozsnyón káptalani helynökül Pobozsny Róbertét választották meg, de két nap múlva szívrohammal kórházba került, most a beteg Dittel nagyprépost kormányoz. Madarász Istvánt még a nyilas világban, mikor autóját elvették, szélütés érte. Egy bizonyos Lévayné kézcsókját küldi a prímásnak. A várkápolna teljesen megsemmisült, elpusztult a helyőrségi templom, tornyát fel fogják robbantani. Esty Miklós beszámolt arról is, hogy visszakerült az Országos Földhitelintézethez mint igazgató, de ezt az állást illuzórikusnak tartja. Az egyházi személyek további sorsára derít fényt a következő levél. Zachár Adám azt írta, hogy Csehszlovákiából 1945. augusztus 17-én kiutasították, a határon nem vették át, és egyheti ipolysági veszteglés után visszavitték Lévára, azóta a lévai vár foglya. Az ipolysági események történelmi élményszámba mentek. „Voltunk vagy ötszázan, 3 hónapos csecsemőtől kezdve 89 éves aggastyánig." Egy hét múlva valamennyit visszavitték a lévai várba. Már alig hatan-heten lézengenek itt, akik otthonról étkeztek. Megengedték a misézést, később a gyóntatást, és már heti 26 órában hitoktatási is végez. Már senki nem törődik velük, azt mondták, hogy adjanak be kérvényt a szabadon bocsátásukra, amit megtettek. Zachár lakását lefoglalták és lepecsételték, eddig fizikailag nem bántották. Az egyházmegyének legnagyobb vesztesége mégis főpásztorának eltávozása volt, Serédi Jusztinián ugyanis 1945. március 29-én elhunyt. Serédi Jusztinián a háború alatt a prímási palota földszintjén rendezte be lakosztályát, és amikor meghalt, a lépcsőház földszinti oszlopcsarnokában ravatalozták fel. A bíboros ravatala fölött szokásos ötös feloldozást Angelo Rótta, Pétery József, Shvoy Lajos, Meszlényi Zoltán és Drahos János, az újonnan megválasztott káptalani helytartó adta.562 Meszlényi segédpüspöknek immár harmadik érsekétől kellett megválnia. Kovrig Béla, aki húsz éve ismerte a püspököt, ezt írta róla: „Serédi Jusztiniánnal delelt és vele együtt szűnt meg a hatalma...Serédi Jusztinián feltétlen bizalmát és barátságát bírta, ami növelte irigyeinek, a féltékenyeknek, 561 PL Serédi Jusztinián. Egyházkormányzati iratok. 1913/1945. 562 Az esztergomi egyház 10. o. 162
