Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Felvezető: "Irány a Várhegy!"

FELVEZETŐ: „IRÁNY A VÁRHEGY!"

Ami a színház és közönségének helyi történetét illeti: gyakran még az átlagos kínálat is túl soknak bizonyult a nagy többség „fizetőképes" keresletéhez mérten. Esztergom városiasodásában erősen lemaradt, társadalmának polgári, értelmiségi rétege is fejletlenebb. Mindenkori „elitje" azonban itt is többet igényelt: egyrészt magasabb színvonalú előadásokat, másrészt - ezzel szoros ösz- szefüggésben - állandó helyet (épületet), amely játék- és nézőterével egyaránt meg tud felelni legalább a befogadó színház követelményeinek.

A mindenkori „sztárokat" felléptető „igazi" színházért el lehetett zarándokolni a fővárosba, de csak több órás vonatozással és 1895-ig csak a Dunán átkelve, a (párkány)nánai pályaudvarról. így ez a lehetőség csak azoknak az esztergomi ifjaknak volt igazán „közeli", akik egyetemistaként Pesten tanultak. (Ilymódon a főváros idegenforgalmát növelve...) Nem utolsósorban éppen közülük kerültek ki - a kiegyezés utáni időktől kezdve - a leglelkesebb műkedvelők, különféle egyesületek alapítói, akciók szervezői, az igényesebb és állandó(bb) színház helyi ügyének legbuzgóbb kezdeményezői, legkitartóbb pártolói.

A közönség érdeklődésére általában az volt a jellemző, hogy a színigazgatók és a helyi újságírók a csekély „pártolás" miatt panaszkodtak. A napi bevétel sokszor a társulat tagjainak megélhetését sem fedezte. A változó siker a közönség érdeklődésének fokmérője volt, ez pedig számos tényezőtől függött, - ugyanúgy, ahogy a beutazók száma az idegenforgalom helyi történetében. Összefoglalóan: az értéktől és a színvonalas arculattól, amivel az áru - legyen az egy színház vagy egy város - jelentkezik a piacon. Párhuzamos történetük lényegében a kereslet és kínálat viszonyáról szól. Ennek összetevői folyamatosan változóban vannak, éppen ezért állandó a küzdelem, hogy minél többen és többször „vásárolják meg" az előadásokat, illetve a várost, azaz váljanak nézővé vagy beutazóvá: így is, úgy is többet költő fogyasztóvá, aki a jó minőséget keresi, megelégedetten és azzal a meggyőződéssel távozik, hogy ide érdemes újra ellátogatni.

Több-kevesebb rendszerességgel minden kor-(szak)ban (néhány háborús évet kivéve) játszottak színészek Esztergomban:- műkedvelők (főként helyiek; első adataink a bencés diákok bemutatóiról vannak, 1745-ből)

7