Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Esztergomi várjátékok

A DICSŐSÉGES FELTÁMADÁSRÓL Nyílt levél fiatal színészekhez Az esztergomi Várhegy év­százados díszletté változott. Nemcsak a Legenda támadt fel, hanem a bazilika körül a tér is, a harangszó, a lépcsők, a falak. S feltámadt hozzá a tehetség. Egy végzős osztály a Színművészeti Főiskolán — a tiétek — máról-holnapra Várszínházát teremtett Szine- tár Miklós irányításával. Legendák mi pedig vannak. korban a mai nap. Emberi gyarlóságokkal, főbűnökkel és mellékbűnökkel, naiv hittel és agyafúrt találékonysággal. Hosszú nappalok és éjsza­kák váltakoznak ebben a mű­A legendákról asszociációit, a lehetetlen hely­zetek térdrekénvszerítését. Emlékezzetek jó szívvel Esztergomra, a bazilikára, a várra, III. Béla kápolnájára, s nem utolsó sorban az em­berekre. Arra a szertartásra, melyet ti teremtettetek meg a színpadon. Legendák márpedig vannak. Bebizonyítottátok. Akár a megdicsőülés, akár az elkárhozás kíséri, átválto­zunk minden pillanatban. A színpadon mindez egyszerre, egy időben történik, különben nincs semmi értelme az egész­nek. Átváltozunk tetté és em­lékezetté, ahogyan most pas­siójátékká. Ahol megdöbben­tő egyszerűséggel épül fel előttünk a menny és a föld, a pokol és a színpad. A kö­zépkor a mában és a közön­ben, ahol végülis a nép me­sél. Három napban és az örök­kévalóságban. Az ember kül­ső és belső ütközeteiben. Min­den szavával hitelesen és meg- rázóan. Vagy éppen azzal a vaskos humorral, amely a drá­mában keresi a túlélés lehető­ségeit. Mert a parasztpassió színésze és nézője ebben a műben nem a tragédiát láttat­ja és látja, hanem a nagy lé­legzetvételeket, a szabadság Vaderna József 42

Next

/
Thumbnails
Contents