Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
ból emberivé vedlő viszonyulása, vagy az Úristenhez való viszonyának jelzett, de a figyelmes nézőt mellbevágó megnyilvánulása.” (Sándor István - Heti Új Szó, 2002. január 25.) „A népes szereplőgárdából magasan kiemelkedik s alapvetően külön kategóriát képvisel a főszereplő, a tejesember Tevje megformálója, a Magyarországi-ól meghívott Horányi László színművész, aki ’civilben’ az Esztergomi Nyári Színház igazgatója. Lendkereke az egész előadásnak. Kellemes hangja van, jól táncol, és valósággal sugárzik belőle a stílusteremtő erő. Remekül aknázza ki színészi kvalitásait, markáns és sokszínű tehetségének valamennyi rétegét. Tudatosan, körültekintő pontossággal építi fel a bölcs, sorstépett és víg kedélyű, a vaskosabb tréfáktól sem idegenkedő zsidó kisember figuráját, valamint a szerepen belüli cselekvéssort. Remek érzékkel találta meg a szöveg kimondott és elnyelt félmondataiban, alig érzékelhető finom rezdüléseiben, árnyalt fordulataiban az emberi tusakodást és drámát. Tevje magatartásában, életvitelében ott lobog a szépre, harmóniára, békességre való törekvés, de állandóan szembetalálkozik az élet kegyetlenségével, a korszakváltás s a haladás kihívásaival. A dilemmák sorával szembesül.” (Szekernyés János - Heti Új Szó, 2002. január 25.) Horányi mellett a népes szereposztásból kiemelkedett a legidősebb lányt, Cejtelt játszó Tokai Andrea, és Kocsárdi Levente Mátéi Komzojl, a szegény, félénk szerelmes Ids szabó szexepében: a kettejük kedves „szerelmi duettje” felejthetetlen. A Temesváron több éven keresztül játszott előadást Magyai'országon először a „Vendégségben Budapesten - Hatáion túli magyar színházi estek” soiozat keletében nézhették meg az érdeklődők a Thália Színházban, majd nyáron, Esztergomon kívül a Ferencvárosi Ünnepi Játékokon is látható volt. 2003-ban pedig „a közönség kívánságára” a temesváriak két előadás erejéig újra visszatértek vele Esztergomba, és Zsámbékon is eljátszották. Horányi Lászlónak a temesvári társulattal való emlékezetesen szép egymásra találása pedig még egy szei'epet ei'edményezett neki a Csiky Geigely Színháznál: 2003-ban a jubileumi díszelőadás Poloniusát játszhatta el. A tervekkel ellentétben sajnos ezt a Hamlet pi'odukciót nem láthatták az Esztergomi Várszínház nézői. Ellenben az Égtájak Ii'odával koprodukcióban - az ötéves „Vendégségben Budapesten. Határon túli magyar színházi estek” kiemelkedő eseményeként - az a Hamlet a Nyugatiban címen elhíresült három plusz egy előadás, amelyet a temesváriak a budapesti Nyugati pályaudvar Ceglédi várótermében játszottak el, színháztöi'téneti jelentőségűvé vált, és mindmáig visszhangzó sikert aratott. Az első magyar nyelvű, kolozsvári Hamlet-premier 210. évfoi'dulójára időzített budapesti vendégjáték címében ugyanis a í'eiidkívüli helyszínen kívül szimbolikus értelemben az aktuális helyzet szintúgy benne foglaltatott. Elsősorban is az, hogy az Eui'ópai Unióba való belépésit váltakozó Románia fiatal magyar társulata - kiegészülvén román, német és itthoni szereplőkkel (Horányi mellett a Királynőt játszó Gáspár Imolával, akit az esztergomiak például a xnarosvásárhe- lyi társulat vendégjátékából, a Vak Béla királyból ismerhettek) - e „nyugati” értékeket és közép-európai szellemiséget tükröző pi'odukciójával a Nyugati várójában szintúgy számít az európai csatlakozáshoz zöld utat kapott magyarországiak érdeklődéséi-e. A román rendezővel, Victor loan Frunzával való találkozás az Esztergomi Várszínház művészeti igazgatója számái'a egy második együttműködést is meghozott, nevezetesen a Médeia - a Budapesti Kamaraszínházzal közös - színre-állítását, azonban ez már nem a határon túli magyar színházakat tái'gyaló fejezet témája. 215
