Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

"Hol Kelet és Nyugat összeér..."

i

I

I

A 2000. évben a beregszásziak két rendkívüli magyar darab egészen különleges feldolgozását mutatták be Esztergomban.

A vajdasági Verebes Ernő írója, zeneszerzője és közreműködő zenésze is volt a saját Sardafass, a hímboszorkány című művének, amelyet július 22-én és 23-án játszottak, természetesen ismét Vidnyánszky Attila rendezésében. A üdére, mint megvilágosodás alcímű „álmítosz” nem más, mint Szeléné állítólag Pántól fogant torzszülött óriásbébijének a története, akit mássága miatt isteni környezete üldöz, ő viszont igyekszik minél több rendkívüli képességet felfedezni magában, hogy azért is bekerüljön az írásba.

Az Esztergom és Vidéke -thó szignójú krónikása szerint ez volt a várszínházi évad „legkülönösebb produkciója”: „Színes, látványos, szellemes, pikáns. A kifejező modem zene és tánc, n groteszkbe hajló párbeszédek sajátos ötvözete” jellemezte a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a Közép-Európai Táncszínházzal koprodukcióban színre vitt ősbemutatóját. „A táncot nem nevezném balettnek, még dzsezzbalettnek sem, minden szövegnél kifejezőbb - hol humoros, hol pajzán, hol meghökkentő - mozgással kápráztattak el a színészek, táncosok, hol előrelendítve a cselekményt, hol homályossá téve az amúgy is ködös középkori történetet, egy álomszerű lápvilág Mércékkel, faunokkal, vajákos képességű hősökkel teli misztikus meséjét. /.../ Vidnyánszky Attila sok eredeti ötlettel lepte meg a nézőt /.../, de a véletlen is produkált mulatságos helyzeteket - mint amikor a földre pottyant, szétmálló tojást, mielőtt a táncosok elcsúsztak volna rajta, egy malac jóízűen felnyalta, vagy példáid a szereplők spontán reagálása a Bazilika harang-kondulásaira.

Az időjárás most megkönyörült a nézőkön és a színészeken, de az előadás végére a színpad vízben úszott. Mert hát egy láp mégsem lehet meg víz nélkül. A kiöntött ürgékre emlékeztető gárda megérdemelten aratott szűnni nem akaró vastapsot. És taps illeti a Várszínház bátran próbálkozó, az új iránt fogékony vezetőit is!” (Esztergom és Vidéke, 2000. augusztus 3.)

Hasonló nagy sikert aratott néhány nap múlva Csokonai Vitéz Mihály pajzánul pikáns humorú Doroty- tya, vagyis A Dámák Diadalma A Fársángon című műve is a sokoldalú, szellemes beregszászi csapat játékában, akárcsak három év múlva, 2003-ban a másik Csoko- nai-komédia, a szintén elsősorban a vásári színjátszás elemeire épülő Karnyóné. A Dorottyával ráadásul Moszkvában úgyszintén nagy sikert értekei a „Színész-olimpián”, miután a Csokonai-előadást és beregszászi előadóit maga a világhírű rendező, Anatolij Vasziljev hívta meg az évtized talán legnagyobbnak számító orosz kulturális eseményére.

2001-ben pedig, először az Esztergomi Várszínházban, egy újabb meglepetés miatt hallatott magáról az Illyés Gyula Színház, mégpedig jó hangosan, ugyanis „metálbal- lada” ősbemutatót tartottak.

200